Mostanában, hogy sokfelé utazom, látom a nagy repülőterek várótermében unatkozó utasokat, akik kényszerű vásárlásokkal, evéssel-ivással igyekeznek múlatni az időt, miközben vágyakozó pillantásokat vetnek az indulási listákat jelző táblákra. És eszembe jutnak a hetvenes évek, amikor forgalmistaként dolgoztam Ferihegyen. Volt egy kollégánk, Aczél Feri, aki a váróteremben nagy sikerrel kártyatrükkökkel szórakoztatta a járatokra várakozó utasokat. Csak a kezemet figyeljék. Nagy sikere volt, ám akkori főnökeinktől néhány fegyelmit is kapott, amiért túllépte a szolgálati szabályzatban meghatározott hatáskörét. Hogy jutott ilyesmi eszébe, Ferikém?
Manapság a repülőtéri alkalmazottnak ilyesmi eszükbe sem jut. Nem az ő dolguk.
Változnak az idők.
