2011. augusztus 29., hétfő

Magyar médiaismeretek - alapfok

Nem lehetett vitás, hogy Rupert Murdoch ausztrál médiavezér és fenegyerek tevékenysége előbb-utóbb hatással lesz a magyar médiára is. „There must be a story” – azaz történetnek lennie kell, másképpen a médiatermék eladhatatlan.

         Nyilván valami hasonlóra gondolt Barczai Gabi, a TV2 Napló műsorvezetője, amikor – már ez is országunk és a média színvonalát jellemzi – kukoricatolvajokat szeretett volna leleplezni a vasárnap esti magazinműsornak. Miután kukoricatolvajlás éppen nem adódott a környéken, úgy gondolta, hogy egy mezőőr bevonásával ő maga szervez egyet. Ez sikerült is, némi készpénzért néhány falusi legény vállalta, hogy úgy tesz, mintha kukoricát lopna. Az akció sikeres volt, a mezőőrt  sikerült lopás gyanújába keverni.  Barczai Gabi megcsinálta az ál-riportot, főszerkesztőjének, Vujity Tvrtko-nak nagyon tetszett, mert elragadtatva mondta, hogy „Én ilyet még nem láttam”. Nos, ha ő, a műsor főfelelőse tudott a kis cselfogásról, akkor az baj, ha nem tudott, az még nagyobb baj, ha pedig nem is tűnt fel neki, az a legnagyobb baj. Közben a rendőrség egyszercsak akitivizálta magát, amennyiben  azt tette, amit egy rendőrségnek ilyenkor tennie kell: megkereste a három "tolvajt", hiszen jogosan vélhették úgy: bűncselekményről van szó, amit a média leplezett le. A kihallgatás során azonban kiderült, hogy a három "kukoricatolvaj" a helyi vízmű alkalmazottja, éppen a forgatás helyszíne közelében dolgoztak, és nem a mezőőr kérte meg őket a terménylopás eljátszására, hanem a stáb, s ezért ezer-ezer forintot fizettek nekik. Kevés pénz, de a szerep is kicsi. Ráadásul se smink, se büfé, de azért elvállalták. Az ember azzal keres pénzt ma Magyarországon, amivel tud. Amikor aztán kiderült az igazság, Barczai Gabit kirúgták a csatornától.

Persze, látszólag jogosan. Csak hát a magyar média csatornáin látható történetek nagyrésze hamis, hazug vagy kitalált, a riportokban megszólaló férfiak és asszonyok többnyire hazudnak vagy mellébeszélnek, tudják ezt a médiamunkások és tudja ezt a közönség is. És szokás szerint senki sem osztozik a felelősségben. Ahogyan már megszoktuk.

         Szóval nincs ezzel a kukoricalopásos történettel semmi baj.  Kicsit piti, de legalább magunk hoztuk össze.

2011. augusztus 23., kedd

A biztonsági őr is lehet ember

Annyit bántják szegény biztonsági őröket: csupa rossz hír szól róluk. Erőszakosak, kemények, olykor  brutálisak. Most azonban, amikor autóstolvajok törtek be egy győri bevásárlóközpontba, az egyik őr nem hallotta, amint a Volkswagen áttörte az üvegajtót, sőt nem is látta, mert nyilván nem a biztonsági kamera képernyőjét nézte, társa pedig éppen a vécén volt. Ez azonban most igazi jó hír. Most kiderült, hogy a biztonsági őr is (lehet) ember.

2011. augusztus 21., vasárnap

Magyar médiaismeret

Nem lehet vitás, hogy Rupert Murdoch ausztrál médiavezér és fenegyerek tevékenysége előbb-utóbb hatással lesz a magyar médiára is. „There must be a story” – azaz történetnek lennie kell, másképpen a médiatermék eladhatatlan.

         Nyilván valami hasonlóra gondolt Barczai Gabi, a TV2 Napló műsorvezetője, amikor – már ez is országunk és a média színvonalát jellemzi – kukoricatolvajokat szeretett leleplezni a vasárnap esti magazinműsornak. Miután kukoricatolvajlás éppen nem adódott a környéken, úgy gondolta, hogy egy mezőőr bevonásával ő maga szervez egyet. Hát ez ma a média. Ha nincs esemény, majd megcsináljuk az esemény látszatátz. Ugyan, mi a különbség? Ez sikerült is, némi készpénzért néhány falusi legény vállalta, hogy úgy tesz, mintha kukoricát lopna. Az akció sikeres volt, a mezőőrt azonban sikerült lopás gyanújába keverni.  Barczai Gabi megcsinálta az ál-riportot, Vujity Tvrtko-nak nagyon tetszett, mert elragadtatva mondta, hogy „Én ilyet még nem láttam”. Ha a főszerkesztő tudott a kis cselfogásról, akkor az baj, ha nem tudott, az még nagyobb baj, ha pedig nem is tűnt fel neki, az a legnagyobb baj. Közben a rendőrség egyszercsak akitivizálta magát, amennyiben  azt tette, amit egy rendőrségnek ilyenkor tennie kell: megkereste a három "tolvajt", hiszen jogosan vélhették úgy: bűncselekményről van szó. A kihallgatás során azonban kiderült, hogy a három "kukoricatolvaj" a helyi vízmű alkalmazottja, éppen a forgatás helyszíne közelében dolgoztak, és nem a mezőőr kérte meg őket a terménylopás eljátszására, hanem a stáb, s ezért ezer-ezer forintot fizettek nekik. Kevés pénz, de a szerep is kicsi. Ráadásul se smink, se büfé, de azért elvállalták. Az ember azzal keres pénzt ma Magyarországon, amivel tud. Amikor aztán kiderült az igazság, Barczai Gabit kirúgták a csatornától.

Persze, látszólag jogosan. Csak hát a magyar média csatornáin látható történetek nagyrésze hamis, hazug vagy kitalált, a riportokban megszólaló férfiak és asszonyok többnyire hazudnak vagy mellébeszélnek, tudják ezt a médiamunkások és tudja ezt a közönség is.

         Szóval nincs ezzel a kukoricalopásos történettel semmi baj.  Kicsit piti, de legalább magunk hoztuk össze.

 

 

2011. augusztus 19., péntek

Ellenségünk, a parlagfű

Szakemberek nyilatkoznak a parlagfűírtás reménytelen helyzetéről. Szomorúak, cinikusak, kétségbeesettek. Európa legszennyezettebb országa vagyunk. A hivatalos ember azonban finoman fogalmaz:
               -A megoldás késlekedik.
               Hát a megoldásnak már csak ilyen a természete. Szeret késlekedni.

2011. augusztus 14., vasárnap

A magyar nyelv még további szépségei

A rendőrségi szóvivők most már gyakorlatilag a média embereinek a munkáját végzik, feltehetően előre gondosan betanult mondatokat skandálnak, kérdésekre   nemigen válaszolnak, a régi jó "a nyomozás érdekében" kifejezés mögé bújva, elégedjen meg a néző vagy hallgató azzal, amit kap. . Szókincs ügyében ők sem élenjáróak, legutóbb egy prostituált őrizetbevételéről mondta egyikük, hogy "az állástalan hölgy". Azzal, hogy állástalan, talán egyetértenék...de hogy hölgy-e?

A magyar nyelv további szépségei

Hát igen, a szókincs. A választékos kifejezésmód. Ez is hiányzik. A televízió műsorvezetőnőjének kedvenc szava a "pici". Nagy szeretettel használja, általában olyan esetekben is, amikor éppen nem szerencsés, gondolom, nem gyötri magát, hogy alkalmasabb szavakat keressen. "Picit belenézünk a tudósításba". Ez sem jó. "Picit akkor beszélgessünk a nyárról". Ez sem jó. 
-Őn azért egy picit mesterszakács - mondja egy tapasztalt konyhafőnöknek, és még mosolyog is hozzá.
Ez a legrosszabb.  

2011. augusztus 3., szerda

Mindig csodáltam az ügyvédeket

Ezért aztán most is leplezetlen odaadással figyelem a Stohl-per kibontakozását, ami nem más, mint egy ügyvéd remeklése. Túl azon, hogy az ittasan és kábítószer hatása alatt balesetet okozó, majd áldozatait cserbenhagyó  színész-műsorvezetőt rávette egy országos előadókörútra, amelyiknek minden rezdülését országos televíziók követik lankadatlan áhitattal, a figyelmet most Pali bácsira, a karambol egyik áldozatára sikerült irányítania. Pali bácsi ugyan - a szakértő szerint - maradandó egészségkárosodást szenvedett és azóta nehezen jár, ám megfeledkezett arról, hogy a gépkocsit, amivel ütközött, nem egy egyszerű munkás- vagy tanárember vezette, hanem egy országosan népszerű és ismert személy. Ezért aztán a bulvárlapok fotósai és eddig vele rokonszenvező szomszédai most egyszerre azt kezdték el figyelni, hogy képes-e kapálni, vagy sem, és ha igen, akkor melyik lábára támasztja testsúlyát. Ha ugyanis képes kapálni, az azt jelenti, hogy nincs tartós egészségkárosodása, ezért megfeledkezhetünk arról, hogy Stohl ittasan és kábítószer hatása alatt vezette terepjáróját és ez már nem is az első eset, amikor ilyen  állapotában balesetet okoz. A fókuszba az ügyvédi fortély következtében Pali bácsi került, rajta most a világ szeme. Gyanítom, hogy lesznek újabb szakértők, akik majd megállapítják, hogy Pali bácsi akár elindulhatna a londoni olimpia rúdugró-versenyén is, annyira egészséges.  Még Stohlról is kiderülhet, hogy nem hagyta cserben áldozatait, csak rövidtávú amnéziában szenvedett, elfelejtette, hogy balesetet okozott, akkor pedig ejteni kell a cserbenhagyás vádját. Az amnézia persze részleges volt, mert barátnőjét nem felejtette el telefonon felhívni, hogy megkérje, vállalaja már át  azt a  balesetet, amit nem ő - Stohl - okozott. De hát az élet sok mindent produkál. Eszembe is jut most Johnnie Cochran ügyvéd egy mondata az O.J. Simpson-perben: "A kesztyű nem illik a vádlottra, ezért fel kell menteni őt.” Nos, mindnyájan emlékszünk rá, fel is mentették. Cochran és társai pedig hat millió dollárral lettek gazdagabbak. Úgyhogy semmin se csodálkozzunk... 

Egy kis amnézia mindig jókor jön

Egy ötvenhét éves magyar férfi július 17-én eltűnt a Balaton környékén, majd augusztus 2-án kitisztult az agya, hazament, és semmire sem emlékszik, ami ezalatt az idő alatt törént.  
Ügyes. Kár, hogy Amerikában erről már több filmet is csináltak.

2011. augusztus 2., kedd

Ő is kikattant, avagy bíró a tetőn

Néhány napja írtam egy férfiről, akiről, miután lemészárolta a családját, egy szomszédja azt mondta: kikattant. Most ugyanezt írom arról a  polgári perekben ítélkező félmeztelen szegedi bíróról, aki egyszercsak, minden előjel nélkül felmászott egy háztetőre, fennhangon idézett a személyi igazolványából és a lakcímkártyájáról és a köztársasági elnökkel szeretett volna beszélni. Mi mást mondhatnék róla, minthogy "kikattant". Egyre többen leszünk így: egyszercsak elég lesz. És a dolog nagyon is megmagyarázható: bizonytalanság a világban, állandó változások Magyarországon, azok a törvények, amelyek eddig érvényesek voltak, holnap érvénytelen lesznek, azok a szabályok, amelyek szerint eddig éltünk, már nem érvényesek, életek, amelyek mögött évtizedes, megfeszített munka áll, ma nevetség tárgyai lehetnek, megélhetésünk, létünk egy cérnaszálon függ, az eligazoldási pontok már láthatatlanok. Mi marad? Mindig ez a kérdés. Marad-e valami? Megértem azt a bírót, aki végső kétségbeesésében valakihez szólni akart. Megértem, hogy a lakcímkártyája adataiból idéz. Hiszen az legalább biztos.