Szeressétek Dr. Budai Gyulát

Most, amikor a lóhúsbotrány szinte beteríti az egykor oly büszke nyugati világot, az ember elbizonytalanodik. Hát hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges, hogy Nagy-Britanniában, ahol a világon talán a legszigorúbbak az élelmiszer-biztonsági előírások, éveken át gyakorlatilag hülyét csináltak a fogyasztókból? Hol voltak a brit élelmiszer-biztonsági szakemberek? Hol voltak a brit kormány illetékesei? Nyilván ültek a hivatalukban és ortodox módon böngészték a papírjaikat. Hiába, a briteknek nincs olyan szerencséjük, mint nekünk, magyaroknak, akiknek van egy Dr. Budai Gyulánk, aki államtitkárként is képes arra, hogy unortodox módon hajnalonként razziát tartson a nagybani piacon, leleplezze a a szabálytalanságokat és gondoskodjon arról, hogy mérgezett élelmiszer még véletlenül se kerüljön az asztalunkra. Nyilvánvaló, hogy azok a hamisítók, akik más országokban könnyedén csempésznek lóhúst a marhahúshoz, rettegnek attól, hogy egyszer szemtől-szembe kerüljenek egy titokban üzemeltetett vágóhídon Dr. Budai Gyulával, aki a rá jellemző nyíltsággal és férfias elszántsággal lobbantaná a szemükre aljas tevékenységüket. Ezért mondom: szeressétek Dr. Budai Gyulát, a mi mezőgazdasági államtitkárunkat. Ki tudja, hol tartanánk nélküle? 

Angol vacsora

A feleség éppen az asztalra helyezte a marhasültet, amit szokása szerint mélyhűtve vásárolt  az élelmiszeráruházban.
-Olyan éhes vagyok, drágám, hogy egy lovat meg tudnék enni - mondta a férfi.
És meg is ette.

Magyar menetjegy

Ezért is szeretjük ezt az országot. Mentális kalandpark. Semmi sem olyan, amilyennek látszik. Az ember  jegyet vált a Libegőre (fotó: Uzoni Balázs), amit a pénztáros tollal azonnal két helyen is átjavít: 2012 helyett 2013 lesz az érvényesség, valamint ötven forinttal emeli is az árat. Az úgynevezett kedvezményes jegynél ez azonnal tíz százalék. Mégis, hogy képzeli? Szomorú tekintet, ez van, erre kapott utasítást a főnökeitől. Tessék megnézni a honlapot. Lehetne, persze, vitatkozni, csakhogy a gyerekek már indulnának a havas lejtőkre. Meg aztán nem is csak az ötven forint. Hanem ez az egész...

Meg nem vásárolt finn sapkáim

Finn szauna sapka, amit a légkamra elhagyásakor kell viselni, nehogy a fejbőr megfázzon. Finom posztóból készül, hátul nyakvédő. Ügyesen két színűre festették, hogy az elfogyasztott jelentős mennyiségű alkohol elfogyasztását követően is helyesen illeszthető legyen a fejtetőre.

Műanyag, NDK-szagú és mintázatú  kalap finn turisták dél-európai utazásához. Garantált fejbőrizzadás, állítható műbőr kalapszalag.

Finn titkosrendőr-sapka, külön gyanakvás-tekintettel.

Öregek játszótere

A hetven éves Lin bácsi reggel ötkor kel, megissza a teáját, majd átmegy a hetvennégy éves Cheng bácsihoz, és együtt lemennek az Öregek Játszóterére, hogy pingpongozzanak egyet. Amikor befejezik a mérkőzést, leülnek egy padra beszélgetni az élet dolgairól. Közben a hatvanéves Lin néni és a hatvanegy éves Cheng néni a közeli parkban piros kendőket lobogtatva tornamutatványokat mutat be további barátnőikkel. Miután kitornászták magukat, leülnek egy padra beszélgetni az élet dolgairól.

         Néha magam is át- meg átsétáltam ilyen játszótereken: megismerkedtem egy kedves öregúrral, akit mindenki csak Longnak szólított. Megkérdezte, honnan jöttem, és miután megmondtam neki, felcsillant a szeme, ó, hát ismer ő magyarokat, Klampárt, Berczik Zoltánt, Sidó Ferencet, Jónyer Istvánt, na, hát ennek meg én örültem, jó érzés az ilyesmit hallani Pekingben, a Chuoming park közepén. Nem játszunk egy meccset, kérdezte. Én amúgy öltönyben, nyakkendőben voltam, ahogyan az ember diplomataként öltözik, ő meg tornacipőben és melegítőben, de tekintettel a magyar kapcsolatokra mégsem mondhattam nemet. 21:2-re nyerte az első játszmát, 21:3-ra a másodikat, és 21:4-re a harmadikat, de akkor már kicsit kiengedett és a körülöttünk összeverődött közönségnek is játszott.

         Megköszöntem a mérkőzést, ahogy kell, egy lucskos kölcsöntörülközővel letöröltem a verítéket a homlokomról, felvettem a zakómat.

         -Hány éves? – kérdeztem.

         -Hetven – felelte.

         -Jó formában van – ismertem el.

         -Már nem vagyok az igazi. A csúcson 1952-ben voltam, akkor nyertem világbajnokságot. Romlanak a reflexeim, pedig ebben a sportban az a legfontosabb…