Tihanyi levelek - 3

Tihany, augusztus, szombat dél

A szűk főutcán holland, kerékpárosok, napernyő alatt párolgó japánok, verejtékező magyarok, araszoló, parkolóhelyet kereső autók, mozgássérült gyerekeket szállító autóbusz. Egyszercsak szirénázás hallatszik, egy rendőrségi autó által felvezetett konvoj jelenik meg, nagy sebességgel kígyózik át a gyalogosok között, biztonsági autó, amiből napszemüveges kemény fickók hajolnak ki az ablakon terroristákra lesve, mögöttük sötétüveges Audi, majd még egy biztonsági autó. A konvoj nagy sebességgel felkanyarodik az egykori Honthy-villából kialakított kormányüdülőhöz. A külföldiek értetlenül figyelnek. A helyiek értik.

            Egy Elvtárs nyaralni érkezett.

Tihanyi levelek - 1

A Honthy-villa titka

Rudi Stein nem értette. Ott álltunk a híres tihanyi Honthy-villa bejáratánál egy nevenincs utca végén. A kapu zárva, a tábla önmagáért  beszél.

Csakhogy Rudi Stein svéd újságíró, gyerekkoromban Indiában jártunk együtt iskolába. Szívesen jön  Magyarországra, de az ilyesmi, számunkra önmagáért beszélő dolgokat nem érti. De érdeklik a világ dolgai, szeret mindenféléket kérdezni. Miért vannak Magyarországon kormányüdülők? Ő azt hitte, hogy a szocializmussal együtt ezeket is felszámolták. Nem számolták fel, Magyarországon a kormányüdülés, az a mostani uralkodóosztálynak is rokonszenves intézmény, rendszer- és pártsemleges, felelem neki. A mostani vezetőknek jár a megkülönböztetett orvosi ellátás, az üdülés, a mostani vezetők szeretik autójukon a kék lámpát és a rendőri kíséretet. Nincs mit tenni. De mégis, makacskodik a svéd ott, a villa kapujában, mit szólnak ehhez az adófizetők? Semmit sem szólnak, felelem, Magyarországon az adófizetők általában nem szólnak semmiért. Miért nem írnak róla az újságok, kérdezi. Írnak, felelem. És történik valami? Nem történik semmi.

         Hiába kulucskáltunk a rácsok között, nem láttunk fel, a villáig.

Aztán feltűnik egy középkorú férfi a kocsiúton, rosszkedvűen baktat a kapuhoz.  Mit keresünk ott, kérdezi, hiszen láthatjuk, hogy idegeneknek tilos a bemenet, mutatja is, hátha nem olvastuk, ez miatt van ott a tábla. Ez az épület lenne a Honthy-villa? Ez nem Honthy-villa, ez kormányüdülő, mondja a férfi. De ehhez maguknak semmi közük sincs, teszi hozzá a férfi, de nem is haragból, csak mert nyilván van dolga elég, lehet, hogy gondnok, vagy takarítófőnök és még ki kell vinnie a szemetet vagy fel kell húzni a kispárnát, mielőtt a következő vendég megérkezik. Hazaballagunk Rudival, töltök egy italt, bekapcsolom a televíziót. Mi a vezető hír a BBC-n, kérdezi a svéd. Egyiptom válságban, felelem. És nálatok? Nálunk a trafikmutyi. Egészségedre, ezt már megtanulta. Ülünk a teraszon, nézzük a naplementét.

Érdekes nap volt. Ki mire gondol? Mindig ez itt a kérdés.

Mesterházy tézisei: csak ezt ne írta volna le

A baloldal egyik vezéralakja a Népszabadságban tizenöt tézist hozott nyilvánosságra (már a cím is bajos: a tézis egy tudományos mű eredményeinek rövid összefoglalása). Amiket ő ír, azok nem tézisek, azok egy politikai pártvezető vágyálmai. Egyben téveszmék. Egyik „tézise” szerint : „nem engedjük meg az állami vezetők VIP-ellátását, nem engedjük meg, hogy egy kormánymegbízott csak azon a jogon, hogy a kormánynak dolgozik, ingyen járjon menedzserszűrésre”. Komolyan gondolja, hogy 2014 után, miniszterelnökként ő is órákig áll majd sorban egy rendelőintézetben vagy kórházi betegfelvételnél? Komolyan gondolja, hogy ezt valaki elhiszi neki? A többi tézist - miután ez az egy is hiteltelen - már nem is érdemes boncolgatni. És még egy mondat: "Azt akarjuk, hogy ugyanaz a minőség járjon az állami egészségügyben gazdagnak, szegénynek egyaránt". Ha Mesterházy komoly politikus lenne, vagy az szeretne lenni és csakugyan le akarná váltani orbán Viktort, akkor ezt írta volna: "én soha nem vettem igénybe különleges orvosi ellátást, soha nem nyaraltam kormányüdülőben, soha nem ittam ott kedvezményes áron unicumot és ha miniszterelnök leszek, soha nem veszek igénybe különleges orvosi ellátást, nem nyaralok kormányüdülőben, nem használok luxusautót hivatali utaimhoz." Ezt kellett volna írnia, hogy kicsit is hiteles maradjon. De így...