Polgár Laci halálára

Az unokatestvérem volt. És elképesztően szerény, ami nem felvett vonása volt, valahogy vele született.  Olyan szerény, amilyen én csak az álmomban tudtam lenni. Még főiskolás volt, amikor egyszer együtt utaztunk a 74-es trolibuszon. Sötét öltönyt viselt, nyakkendőt.
-Miért vagy ilyen elegáns? - kérdeztem.
-A Schubert dalverseny döntőjének eredményhirdetése van  - felelte. Aztán leszálltunk a Zeneakadémiánál, én is mentem a dolgomra. - Nem jössz?
-Nem, dolgom van - hazudtam, mert soha nem szerettem a dalesteket. - És ki nyert?
Rám nézett, ahogyan csak ő tudott. Nem mondta ki. Ő nyerte.
Utoljára 1998-ban találkoztunk, amikor ő a Kékszakállút énekelte Londonban, a Barbican-ben. Hihetetlen siker volt. Őt amúgyis imádták. Marival bementünk hozzá az előadás után az öltözőbe. Megöleltem, isteni voltál, mondtam neki.
-Milyen szépek vagytok - felelte erre.
Többet már nem találkoztunk.  Azt hittem, vele  mindig, minden rendben van. Hogy vele aztán semmi rossz nem történhet.  De mégsem így volt. Nagyon szerettem.

Csak azt ne mondjuk, hogy nem tudtuk előre - ez történt 2012 júniusában

Kicsit hosszú, de nagyon izgalmas, benne van minden. 

2012 június 8-i hír:

Egyetértés született csütörtökön Luxembourgban az uniós tagországok belügyminiszterei között abban, hogy a szabad mozgást biztosító schengeni övezet belső határain rendkívüli körülmények - például a külső határok védelmének tartós és súlyos hiányosságai - esetén akár hosszabb időre is vissza lehessen állítani a határellenőrzést.

Az uniós kormányok képviselői szerint ilyen, az ellenőrzés visszaállítására vonatkozó javaslatról minősített többséggel határozhatnának a tagállamok, miután az Európai Bizottság- az unió legfőbb javaslattevő-végrehajtó intézménye - előzetes helyzetfelmérést végzett. A döntés eredetileg hat hónapra szólhatna, de meg is hosszabbíthatnák - közölték uniós diplomaták. Az előkészített dokumentumokban három, egyenként hat-hat hónapos meghosszabbítási lehetőség szerepelt, a reform tehát elvben összesen két évre tenné lehetővé a belső ellenőrzés visszaállítását. Az ilyen meghozott döntés felhatalmazná, de nem kötelezné a tagállamokat a schengeni belső határokon való ellenőrzés újbóli bevezetésére.

Martin Schulz, az EP szocialista párti elnöke a luxembourgi megállapodás hírére úgy reagált, hogy számára mélységes csalódást okozott a miniszterek "egyoldalú és kontraproduktív" magatartása. Azt, hogy az EP-nek a kormányok elgondolása szerint ebben a kérdésben nem lenne együttdöntési joga, az EP-jogosítványok figyelmen kívül hagyásaként értékelte.

Manfred Weber, az EP legnagyobb létszámú frakciójának, a jobbközép, kereszténydemokrata irányzatú pártokat tömörítő Európai Néppártnak a frakcióvezető-helyettese - a bajor CSU politikusa - úgy fogalmazott, hogy a miniszterek nem fogadták el az Európai Parlament kinyújtott kezét, hanem a konfrontációt választották.

Schulz párttársa, Hannes Swoboda szocialista EP-frakcióvezető azt hangsúlyozta, hogy itt nem egyszerűen a tagállami kormányok és az uniós intézmények közötti jogvitáról, hanem az EU-polgárok egyik alapvető szabadságjogának a megvédéséről van szó.

Az EP liberális frakciója szerint a belügyminiszterek "hadüzenetet intéztek" a parlamenthez.

Az unió belügyi tanácsának ülésén Kontrát Károly, a belügyminisztérium parlamenti államtitkára képviseli Magyarországot. A belügyi tárca előzetes tájékoztatása szerint a tanács nagy lépést tesz előre a schengeni kormányzás megerősítését célzó javaslatcsomag úgynevezett "általános megközelítésének" elfogadásával, és a tervezetekkel kapcsolatos kompromisszumos elnökségi javaslatok megfelelnek a magyar érdeknek.

Az útiokmány-ellenőrzéstől mentes, szabad mozgást biztosító schengeni övezet - amelynek jelenleg csaknem valamennyi EU-tag, valamint néhány unión kívüli ország, összesen 26 állam is részese - az európai integráció egyik legjelentősebb, az egyének számára a gyakorlatban is jól érzékelhető vívmánya.

A rendszert azonban jelentős kihívások érik, részben az unióba beáramló menekültek számának növekedése nyomán. Az EU külső határvédelmében segédkező Frontex ügynökség adatai szerint a schengeni övezet külső határán a 2010-es 104 ezerről tavaly 141 ezerre nőtt a regisztrált illegális határátlépések száma. Ez főként az "arab tavasz" eseménysorozatának volt betudható.

Áprilisban a német és a francia belügyminiszter közös levélben szorgalmazta, hogy tegyék rugalmasabbá a belső ellenőrzés átmeneti visszaállításának szabályait, és hogy a megoldás kulcsa a tagállamok - ne az Európai Bizottság - kezében legyen. Az ezzel kapcsolatos vitában a leggyakrabban elhangzó érv, hogy a görögök nem őrzik elég hatékonyan a török határt, és azon át tömegével jutnak be a schengeni területre a világ legkülönbözőbb válságövezeteiről érkezők.

Jelenleg a tagállamoknak csak arra van lehetőségük, hogy a közrend, illetve közbiztonság védelmének érdekében - például megnövekedett terroristaveszély esetén, illetve nagyszabású rendezvények idejére - rövid időre, legfeljebb egy hónapra állítsák vissza az ellenőrzést. Ilyen alkalom lesz például a közelgő labdarúgó Európa-bajnokság, amelynek ideje alatt a lengyelek ellenőrzéseket fognak végrehajtani a belső határokon.

Sötét napok Európa fölött

Nem nehéz megjósolni, hogy ez a helyzet a tökéletes európai bizonytalanság bizonyítéka. Orbán is tanácstalan, kormányának tagjai tapasztalatlanok nemzetközi ügyekben, a külügy- és a belügyminiszter láthatatlan,  Ádert valamiért csak a klímaváltozás foglalkoztatja. De nem jobb a helyzet máshol sem, nem lehet kétséges, hogy a német politika is sodródik az eseményekkel. Görögország szokás szerint tojik minden nemzetközi szerződésre és előírásra, de megteheti. Súlyos válságot élünk át. Amúgy a kvótarendszerből Magyarország jól jöhetne ki, ha lenne megfelelő diplomáciai érzékünk, de hát nincs. És Merkel is áldozat lehet, hiába látszik stabilnak a helyzete.  Az én szememben nem stratéga, csak taktikus. Könnyen lehet, hogy számára ez a végjáték.

Soha nem jöttek vissza, MA110, Kijev

Ez minden repülőtéri forgalmista igazi rémálma. Hogy az ő járata zuhan le. Hogy ő látja utoljára azokat az arcokat. Ott áll a gép mellett, amikor elhúzzák a lépcsőt, a légiutaskísérő neki integet utoljára, mielőtt becsukja az ajtót.  1971. szeptember 16-án, csütörtökön minden a szokások szerint kezdődött. Átlagos nap Ferihegyen, a forgalmi irodában. A szolgálatvezető kiosztja a járatokat. MA 110, Kijev, Odze. Csak egy a járatok közül. Papírmunka, megbeszélés a kapitánnyal, üzemanyagfelvétel, rakodási utasítás, utaslista lezárás. A repülőgép, egy Tu-134-es, HA-LBD,  már a betonon. A személyzet nem szereti ezt a gépet, volt egy korábbi, különös leszállása januárban, mindig arra gyanakodott a műszak, hogy valami rejtett hibája lehet, de ez soha nem bizonyosodott be. A járat késéssel indult, a parancsok már türelmetlen volt, időjárás miatt, aztán volt egy légtérzár Brandt német kancellár utazása miatt, a fedélzeten pártküldöttség. Na, gyerünk már, induljunk. Minden rendben. Fedélzeti okmányok, utaslétszám-ellenőrzés, mehetünk. Már az ajtóban állok, Kati, az egyik légiutaskísérő még néhány szót vált velem.
-Megkaptam az új autómat - mondja. -Ha megjöttünk, jössz velem néhány kört?
-Persze - felelem. Megszorítja a kezemet, lejövök a lépcsőn, becsukja az ajtót. Egy utolsó pillantás. A lépcsőt elhúzzák, a hajtóművel indulnak, a gép felszáll. Visszamegyek a forgalmi irodába a rozoga Moszkviccsal. Nézem a felszállást, mint mindig. Kihagyhatatlan pillanat, ahogyan egy repülő elemelkedik. Volt rossz érzésem? Volt. Az ember ezt megérzi. Ötven perc Kijevig. Ennyi lett volna.