Köszönöm a születésnapi üdvözleteket, örülök, hogy ezen a forró szombati napon szenteltetek  időt erre. Ma reggel jutott eszembe, hogy voltam olyan szerencsés, hogy 1958-ban, kilenc éves koromban  ezen a napon, Brüsszelben lehettem, ahol apukám a világkiállítás magyar pavilonjának igazgatója volt.
Reggelenként a fürdőkádban angol szavakat tanult, azt mondta, ott megy neki a legjobban. Nyelvtudás nélkül semmire sem mész - mondta akkor, és aztán ez az életemben igazolást is nyert. Szóval köszönöm neki, köszönöm családtagjaimnak, akiknek nem mindig könnyű velem, és még egyszer köszönöm nektek, ennek a laza, de összetartó társaságnak, aminek tagja vagyok.