2019. április 27., szombat
Az okos Palkovics
Első látásra inkább kissé bugyutának látszik, beszédtechnikája csiszolatlan, nem is igyekszik javítani, azonban egy valamiben okos volt. Figyelte a magyar államigazgatást és rájött arra, hogy a nagy takarékoskodás látszatával 2010-ben létrehozott Orbán-kormány számos lefedetlen területet hagyott, ő pedig ezekből megalakította a Minden Ügyek Minisztériumát (MÜGY). Ott van mindenhol, amihez semmi köze, de úgy tesz, mintha lenne. Hozzászól, beszédet mond, kezet ráz. Csak példaként: Magyar Tudományos Akadémia átszervezése, Corvinus Egyetem, naperőművek, felsőoktatás általában, energiaügyek, gazdaságstratégia, fogyasztóvédelem, közlekedéspolitika, tudásmenedzsment, fenntarthatóság és még folytathatnám. Hogy aztán milyen munka folyik a MÜGY falai között, arról vajmi keveset tudni és hallani, és azok a kormányhivatalok, ahonnan ezeket a témákat elcsente, nem zavartatják magukat, vagy talán még örülnek is neki. Orbán pedig kedveli az ilyen keménynek és határozottnak látszó alakokat, mert nem tör a hatalmára, de mindent elintéz, amit nem kellene. Gyakorlatilag szabad kezet kapott, mert senki sem ért annyira a látványos semmittevéshez, mint ő. Majd még ki is tüntetik.
Ennyit érnek a szankciók
Kim, az észak-korai diktátor imádja a luxust. Van saját páncélvonata, saját vörös szőnyege, nem veti meg a finom italokat, ételeket és a finom nőket. Most azonban némi zavart okozott a világban típusú minden kényelemmel és technikával felszerelt, páncélozott Daimler típusú csodaautójával, ami a nemzetközi kereskedelmi szankciók miatt sehogyan sem kerülhetett volna az elnyomorodásáról híres ország vezetőjéhez. De hát, csodák csodája, odakerült, ráadásul két példányban. Kim nem is szégyelli, átvitette még Vlagyivosztokba is, hogy mindenki a csodájára járjon. A német autógyár vezetője nem érti, hogyan történhetett ez meg, feltehetően nem olyan okos, mint az észak-koreai ügyintézők. Vagy kell nekik a reklám?
2019. április 22., hétfő
Egy anya ezt megérzi
Apám
hatvan éves volt, amikor meghalt, nagymama, Frida, akkor nyolcvannyolc. Szinte
már semmit sem tudott a világról, egy otthonban élt, rendszeresen látogatta a
lánya, Klári, és én is csatlakoztam néha. Keveset beszéltünk, apa halálát természetesen nem mondtuk el.
-Bandi miért nem látogat? – kérdezte egy
tiszta pillanatában Frida.
-Külföldön van – feleltem, ahogy ezt
előre megbeszéltük. A válasz logikus volt, apa a külkereskedelemben dolgozott
és csakugyan sokat utazott –, kapott egy különleges megbízást Dél-Amerikában,
onnan még telefonálni sem lehet.
Frida egy héttel később újra
megkérdezte.
-Bandi miért nem ír?
Apámmal hosszú éveket töltöttünk
külszolgálatban, akkor sem írt levelet, nem volt türelme hozzá, mindig azt mondta.
-Biztosan sokat dolgozik – mondta erre
Klári.
Frida aznap már nem mondott többet.
-Mindig Bandit szerette jobban – mondta
Klári, amikor eljöttünk.
Amikor legközelebb mentem, egy hónappal
később, vittem magammal egy kéziratomat, Drága
Mamuska, apám így szólította őt, amíg élt.
Frida kezébe adtam a papírt, már alig
látott, meg sem nézte.
-Hazudtok – mondta halkan. – Egy anya
ezt megérzi.
2019. április 5., péntek
Bethlen tér,1963
Akkor
vásárolták szüleim első autónkat, mégpedig hála apám külföldi kiküldetésének,
egy Opel Rekordot. CI 20-43, ez volt
rendszáma. Nagy szó volt ez a hatvanas években, nyugati autó, a
járókelők megcsodálták, bekukucskáltak az ablakon, megtapogatták, ez igen,
mondták elismerően.Opel, sose kop el.
Egy
este csengettek, Imre, a rendőrjárőr állt az ajtóban. Barátságos fiatalember
volt, magabiztos, de szerény is. Mindenki kedvelte a környéken.
-Odze
elvtárs itthon van? - kérdezte. - Csak azért, mert nem látom az autóját.
-A
szüleim színházban vannak - feleltem.
-Akkor
minden rendben - mondta Imre és előírásszerűen tisztelgett is. - Tetszik tudni,
első a közbiztonság.
És
akkor még így is volt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)