Egy anya ezt megérzi

Apám hatvan éves volt, amikor meghalt, nagymama, Frida, akkor nyolcvannyolc. Szinte már semmit sem tudott a világról, egy otthonban élt, rendszeresen látogatta a lánya, Klári, és én is csatlakoztam néha. Keveset beszéltünk, apa halálát természetesen nem mondtuk el. 

         -Bandi miért nem látogat? – kérdezte egy tiszta pillanatában Frida.

         -Külföldön van – feleltem, ahogy ezt előre megbeszéltük. A válasz logikus volt, apa a külkereskedelemben dolgozott és csakugyan sokat utazott –, kapott egy különleges megbízást Dél-Amerikában, onnan még telefonálni sem lehet.

         Frida egy héttel később újra megkérdezte.

         -Bandi miért nem ír?

         Apámmal hosszú éveket töltöttünk külszolgálatban, akkor sem írt levelet, nem volt türelme hozzá, mindig azt mondta.

         -Biztosan sokat dolgozik – mondta erre Klári.

         Frida aznap már nem mondott többet.

         -Mindig Bandit szerette jobban – mondta Klári, amikor eljöttünk.

         Amikor legközelebb mentem, egy hónappal később, vittem magammal egy kéziratomat, Drága Mamuska, apám így szólította őt, amíg élt.

         Frida kezébe adtam a papírt, már alig látott, meg sem nézte.

         -Hazudtok – mondta halkan. – Egy anya ezt megérzi.