Szökni, maradni, maradozva menni,
S a távozóban nem övé a lélek,
Édes dalát hallgatni egy szirénnek,
S az árbocfához odakötve lenni,
Tornyunkat a futó homokra tenni,
Elfogyni, ahogy a gyertyák elégnek,
Égből hullt démon, akit hajt a végzet,
Soha megbánni, soha megpihenni,
Kölcsön türelmet puszta hitre kérni,
Némult magányok közt beszélni bátran,
Öröknek vélni, mit elfúj a holnap,
Igazságok helyett gyanúkban élni:
Ezt nevezik hiánynak a világban,
Lélekben lángnak, életben pokolnak.
Vas István fordítása
Vas István fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése