Finnek. Európa különlegességei. Szeretik és bírják a magányt. A legboldogabb nép a
világon, és ezt maguk is tudják. Nem is "boldogság" a jó szó, hanem a természetes kényelem és életforma, amit szerencsés esetben az ember megtalál abban az országban, ahol éppen él. Értékelni kell a kis
dolgokat, mondogatják a finnek, megtalálni bennük az örömöt, ez majd átsegít a hosszú, hideg téli
hónapokon is, márpedig a téli hónapok nagyon hosszúak tudnak lenni. Mindig legyen kéznél egy jó könyv és a környéken egy múzeum.
Reggelente jéghideg zuhany, este forró szauna. Az élet egyszerű és
megunhatatlan dolgai. Nem panaszkodnak, nem keresik egymásban az ellenséget, nem
foglalkoznak a múlt sérelmeivel, nem emlegetik a csapásokat, amik érték őket,
mert tudják, hogy minden népet értek csapások. Nem szeretnek sokat
beszélni, nem szeretnek kérdezni, de szívesen hallgatnak másokat. Fogadd el a dolgokat olyannak, amilyenek, és kész. Érd be azzal, amit kapsz. Ők
nem egyszerűen betartják a szabályokat, hanem hisznek abban, hogy így lesz az
élet megbízható és kiszámítható. Óvatosan vezetnek, és tudják, hogy mások is
óvatosan vezetnek. A finn autóvezető csak előre néz, nem keres szemkontaktust
senkivel. Ha az előtte haladó autó fékez, ő is fékez és biztos abban, hogy a
mögötte haladó is fékezni fog. Ha főútvonalon halad, esze ágában sincs
beengedni maga elé a mellékútvonalról kanyarodni kívánó autót, nem is veszi
észre, hogy ott várakozik valaki. Az csak várja ki a sorát, az pedig ki is
várja, nem fog betolakodni, nem akar jogtalan előnyhöz jutni. A finnek úgy szeretnek nyaralni, ahogyan élnek: lehetőleg ne találkozzanak
senkivel. Erre a legjobb lehetőség a lakókocsi. A család kibérel egy
lakókocsit, elautózik vele egy finnországi lakókocsi-telepre. A család reggel
összecsukható székeken kiül a lakókocsi elé, a családfő elkerékpározik az
élelmiszer- és italboltba, majd visszatér és csatlakozik a lakókocsi előtt ülő
családtagjaihoz. Ott üldögélnek egész nap, remélve, hogy senki sem szól
hozzájuk és nekik sem kell másokhoz szólniuk. Este aztán iszogatnak, vacsorát
főznek a kényelmetlen és szűk konyhában, majd nyugovóra térnek a kényelmetlen
és szűk lakótérben. A másik jellegzetes finn nyaralási forma a mökki. A mökki gyakorlatilag kis,
kényelmetlen fakunyhó a semmiben, a semmi szélén, vagy még azon is túl, ha
megoldható, akkor víz, villany és térerő nélkül. Minél kényelmetlenebb, minél
északabbra és minél inkább a semmiben van, annál finnebb. A
nyaralás befejeztével így aztán nem is kell élményeket mesélni, mert hát nem
voltak élményeik.
Minden feltehetően a hajdani szarvasvadász-ösztön
továbbélésének köszönhető. A finn szarvasvadász reggel elindult otthonról, a
felesége nem kérdezte, hogy hová megy, mert úgyis tudta. A szarvasvadász
kilépett a ház kapuján, elindult az egyenes ösvényen. Biztosra vehette, hogy
ott senkivel sem találkozik, ezért nem kell beszélgetnie senkivel. Akivel
találkozhatott, az legfeljebb a szarvas lehetett, amit vagy sikerült
leterítenie vagy nem, de mindkét esetben megfordult és hazament. A felesége nem
kérdezte meg, hogy hozott-e szarvast, hiszen úgyis látta, hogy hozott-e vagy
sem. A finn szarvasvadász befűtötte a szaunát, hogy felmelegítse átfagyott
testrészeit, utána lehajtott néhány vodkát, lefeküdt aludni, másnap pedig
kezdődött az egész elölről, nem volt szombat, nem volt vasárnap, nem volt
ünnepnap. Ez a meglehetősen egyszerű életvitel tetszik is a finneknek.
Panaszkodni nem kell, nem érdemes, úgysem érdekel senkit. Vagy találnak
szarvast, vagy nem.
Van még egy további fontos eleme a finnek
boldogságának: délutánonként egy jó kis fahéjas tekercs kávéval. A pillanat öröme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése