Az okos Palkovics

Első látásra inkább kissé bugyutának látszik, beszédtechnikája csiszolatlan, nem is igyekszik javítani, azonban egy valamiben okos volt. Figyelte a magyar államigazgatást és rájött arra, hogy a nagy takarékoskodás látszatával 2010-ben létrehozott Orbán-kormány számos lefedetlen területet hagyott, ő pedig ezekből megalakította a Minden Ügyek Minisztériumát (MÜGY). Ott van mindenhol, amihez semmi köze, de úgy tesz, mintha lenne. Hozzászól, beszédet mond, kezet ráz.  Csak példaként: Magyar Tudományos Akadémia átszervezése, Corvinus Egyetem, naperőművek, felsőoktatás általában, energiaügyek, gazdaságstratégia, fogyasztóvédelem, közlekedéspolitika, tudásmenedzsment, fenntarthatóság és még folytathatnám. Hogy aztán milyen munka folyik a MÜGY falai között, arról vajmi keveset tudni és hallani, és azok a kormányhivatalok, ahonnan ezeket a témákat elcsente, nem zavartatják magukat, vagy talán még örülnek is neki. Orbán pedig kedveli az ilyen keménynek és határozottnak látszó alakokat, mert nem tör a hatalmára, de mindent elintéz, amit nem kellene. Gyakorlatilag szabad  kezet kapott, mert senki sem ért annyira  a látványos semmittevéshez, mint ő. Majd még ki is tüntetik.

Ennyit érnek a szankciók

Kim, az észak-korai diktátor imádja a luxust. Van saját páncélvonata, saját vörös szőnyege, nem veti meg a finom italokat, ételeket és a finom nőket. Most azonban némi zavart okozott a világban  típusú minden kényelemmel és technikával felszerelt, páncélozott Daimler típusú csodaautójával, ami a nemzetközi kereskedelmi szankciók miatt sehogyan sem kerülhetett volna az elnyomorodásáról híres ország vezetőjéhez. De hát, csodák csodája, odakerült, ráadásul két példányban. Kim nem is szégyelli, átvitette még Vlagyivosztokba is, hogy mindenki  a csodájára járjon. A német autógyár vezetője nem érti, hogyan történhetett ez meg, feltehetően nem olyan okos, mint az észak-koreai ügyintézők. Vagy kell nekik a reklám?

Egy anya ezt megérzi

Apám hatvan éves volt, amikor meghalt, nagymama, Frida, akkor nyolcvannyolc. Szinte már semmit sem tudott a világról, egy otthonban élt, rendszeresen látogatta a lánya, Klári, és én is csatlakoztam néha. Keveset beszéltünk, apa halálát természetesen nem mondtuk el. 

         -Bandi miért nem látogat? – kérdezte egy tiszta pillanatában Frida.

         -Külföldön van – feleltem, ahogy ezt előre megbeszéltük. A válasz logikus volt, apa a külkereskedelemben dolgozott és csakugyan sokat utazott –, kapott egy különleges megbízást Dél-Amerikában, onnan még telefonálni sem lehet.

         Frida egy héttel később újra megkérdezte.

         -Bandi miért nem ír?

         Apámmal hosszú éveket töltöttünk külszolgálatban, akkor sem írt levelet, nem volt türelme hozzá, mindig azt mondta.

         -Biztosan sokat dolgozik – mondta erre Klári.

         Frida aznap már nem mondott többet.

         -Mindig Bandit szerette jobban – mondta Klári, amikor eljöttünk.

         Amikor legközelebb mentem, egy hónappal később, vittem magammal egy kéziratomat, Drága Mamuska, apám így szólította őt, amíg élt.

         Frida kezébe adtam a papírt, már alig látott, meg sem nézte.

         -Hazudtok – mondta halkan. – Egy anya ezt megérzi.

        

Bethlen tér,1963

Akkor vásárolták szüleim első autónkat, mégpedig hála apám külföldi kiküldetésének, egy Opel Rekordot. CI 20-43, ez volt  rendszáma. Nagy szó volt ez a hatvanas években, nyugati autó, a járókelők megcsodálták, bekukucskáltak az ablakon, megtapogatták, ez igen, mondták elismerően.Opel, sose kop el.

Egy este csengettek, Imre, a rendőrjárőr állt az ajtóban. Barátságos fiatalember volt, magabiztos, de szerény is. Mindenki kedvelte a környéken.

-Odze elvtárs itthon van? - kérdezte. - Csak azért, mert nem látom az autóját.

-A szüleim színházban vannak - feleltem.

-Akkor minden rendben - mondta Imre és előírásszerűen tisztelgett is. - Tetszik tudni, első a közbiztonság.

És akkor még így is volt.