Korábbi diplomáciai pályámon
többször találkoztunk, ez az eset a kilencvenes években történt Londonban. Ő
miniszterelnök volt, én sajtótanácsos. Mindenképpen szerettem volna elérni,
hogy felkeresse a Financial Times szerkesztőségét és találkozzon a vezető
újságírókkal. Keservesen ment az előkészítés,
ő nem akarta, nem is kedvelte a médiát, az angolok végig attól
tartottak, hogy lemondja a látogatást, és aggodalmukban én magam is osztoztam.
Még egy nappal korábban is csak legyintett.
-Nem szeretem az angolokat és nem szeretem az újságírókat.
Ők sem szeretnek engem, akkor minek menjek oda?
-Már megbeszéltem velük – makacskodtam. - Számítanak rád.
-Majd lemondod. Ez a
dolgod.
A nagykövet irodájában ültünk, hármasban. Konyakot ittunk.
-És miről beszéljek nekik? – kérdezte némi hallgatás után.
-Egy hete jártál Moszkvában - feleltem. - Meséld el a találkozódat Jelcinnel. Az
érdekli majd őket.
Horn hallgatott egy darabig. Nem szeretett engedni.
-Rendben
– felelte végül. – Dohányozni lehet?
Hát erre meg én nem gondoltam.
-Megoldjuk – mondtam.
Tony Robinson, a rovatvezető ugyan elképedt, amikor aznap
este telefonon a miniszterelnök kérését ismertettem vele.
-Hát persze – válaszolta az angolokra jellemző fanyar
öniróniával. – Csak a londoni
tűzoltóparancsnok engedélye kell hozzá,
hogy kikapcsolhassuk a rendszert, de végülis van rá egy fél napunk.
A beszélgetés nagyon jól sikerült. Horn dohányzott, mesélt
Jelcinről, a rendszerváltásról, a többiek hallgattak és szívták a füstöt.
Miután kijöttünk az épületből, kezet fogtunk a főszerkesztővel, beszálltunk az
autóba.
-Na, jó voltam? – kérdezte Horn.
-Igen – feleltem. És csakugyan jó volt.
-Látod – mondta erre. – Még szerencse, hogy magamra
hallgattam és eljöttünk. De hogy bírják ki ezek egész nap bagó nélkül?
És rágyújtott.
1997. augusztus 22., Krakkó
VálaszTörlésV-3-as miniszterelnöki találkozó (Horn Gyula, Włodzimierz Cimoszewicz és Václav Klaus)
Pontban tízkor kezdődik a „történelmi” találkozó, nagy kerek asztalhoz ültetnek bennünket, magyar részről a küldöttséget rajtam kívül Somogyi Ferenc államtitkár, Bagi Gábor helyettes államtitkár stb. Még jóformán le sem ültünk, Horn máris a hamutartót keresi, persze az nincs az asztalon – hja, a dohányzásellenes törvény! Horn kérdezi, be akarom-e már fejezni a pályafutásom, vagy inkább szerzek egy hamutartót. Mire válaszolhatnék, az előrelátó Berkesi tábornok letesz elé egy összecsukható hamutartót. Horn, aki talán azt gondolta, én intézkedtem, mondja, „akkor ez most plusz három év” (mekkorát téved!). A tárgyalás vagy 40 perccel túllépi a tervezettet, mert Horn és Klaus között a már sokszor megcsodált civakodás tör ki, de ez már nem az igazi, végül csak a rend kedvéért játsszák el szokásos szólójukat.
De nehogy Horn magára maradjon:
VálaszTörlés1996. május 15., Varsó - Kuncze Gábor belügyminiszter látogatása
A reptérről egyenesen a minisztériumba megyünk. Plenáris ülés következik, közben nem tartanak szünetet. Vagy két óra elteltével Kuncze suttogva kérdezi, hol tudna rágyújtani, mert a teremben nem lát hamutartót. Mondom, itt sehol. Meglepődik, s rákérdez, mit jelent az „itt”? Nem minden irónia nélkül válaszolok: „itt, Lengyelországban”. Kérdő tekintetét látva megemlítem, hogy két héttel korábban hoztak törvényt a dohányzás megtiltásáról a középületekben. Nem dohányos lengyel kollégája látja Kuncze elfacsarodó arcát, kérdezi, mi a baj. Kuncze elmondja, éppen most tájékoztattam arról, hogy itt tilos a dohányzás. A nem dohányzó Siemiątkowskinak több sem kell, magyarázni kezdi a dolgot. Egy darabig hallgatom, majd látva Kuncze növekvő idegeskedését, félbeszakítom és megjegyzem: „Miniszter úr, mint látni, dohányozni ugyan nem szabad, de beszélgetni hosszasan lehet róla.” – majd szünetet kérek, hogy a magyar miniszter elmehessen a kijelölt helyre rágyújtani. Kuncze valószínűleg értékeli a „humort”, amikor úgy dönt, a programban szereplő városnézés helyett inkább velem tart a nagykövetségre.
Ahogy magunkra maradunk, az első kérdése: itt szabad-e dohányozni? „Ez itt magyar terület, s amíg a magyar parlament nem fogja utánozni a lengyeleket, nekem sincs jogom megtiltani.” A miniszter megnyugszik, hangulata is megjavul.
helló
TörlésEgyszerű és megbízható hitel ajánlat
Minden pénzügyi igényét a pénzügyi szervezet támogatások több rövid távú és hosszú saját hitelek kezdve 3000 euró 10.000000 euró valaki komoly, megbízható és becsületes ki akar-hoz kap a hitel. Az én-m kamatláb 2-4 %, attól függően, hogy a kölcsönzött összeg. Több mint 1-35 éve lehet fizetni. Szervezetünk nem egy bank, és nem kér sokat a dokumentumok. Tehát, ha szüksége van egy kölcsön nyugodtan lépjen kapcsolatba velünk további információt a feltételeinket. Kérjük lépjen velünk kapcsolatba
E-mail: junkerclaudiahannelore@gmail.com
E-mail: junkerclaudiahannelore@gmail.com
köszönöm
De nehogy Horn magára maradjon:
VálaszTörlés1996. május 15., Varsó - Kuncze Gábor belügyminiszter látogatása
A reptérről egyenesen a minisztériumba megyünk. Plenáris ülés következik, közben nem tartanak szünetet. Vagy két óra elteltével Kuncze suttogva kérdezi, hol tudna rágyújtani, mert a teremben nem lát hamutartót. Mondom, itt sehol. Meglepődik, s rákérdez, mit jelent az „itt”? Nem minden irónia nélkül válaszolok: „itt, Lengyelországban”. Kérdő tekintetét látva megemlítem, hogy két héttel korábban hoztak törvényt a dohányzás megtiltásáról a középületekben. Nem dohányos lengyel kollégája látja Kuncze elfacsarodó arcát, kérdezi, mi a baj. Kuncze elmondja, éppen most tájékoztattam arról, hogy itt tilos a dohányzás. A nem dohányzó Siemiątkowskinak több sem kell, magyarázni kezdi a dolgot. Egy darabig hallgatom, majd látva Kuncze növekvő idegeskedését, félbeszakítom és megjegyzem: „Miniszter úr, mint látni, dohányozni ugyan nem szabad, de beszélgetni hosszasan lehet róla.” – majd szünetet kérek, hogy a magyar miniszter elmehessen a kijelölt helyre rágyújtani. Kuncze valószínűleg értékeli a „humort”, amikor úgy dönt, a programban szereplő városnézés helyett inkább velem tart a nagykövetségre.
Ahogy magunkra maradunk, az első kérdése: itt szabad-e dohányozni? „Ez itt magyar terület, s amíg a magyar parlament nem fogja utánozni a lengyeleket, nekem sincs jogom megtiltani.” A miniszter megnyugszik, hangulata is megjavul.
Nagyon tetszett! :)
VálaszTörlés