Gondolkodtatok már elkülönített locsolási célú vízmérő felszerelésén?

Mire jó az elkülönített locsolási vízmérő? Olcsóbb. Remek, gondoltam, és felkerestem a vízmű ügyfél-szolgálatát.

 -Hogyan kezdjünk hozzá? – kérdezem. Középkorú, szerényen öltözött, visszafogott  asszony az ügyfélszolga, aki már hozzászokott a kellemetlen, kérdezősködő ügyfelekhez. Az a dolga, hogy segítsen, és igyekszik is segíteni.  

-Nos, egyszerű - feleli. -  A közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvíz-elvezetésről szóló, 38 per 1995 számú kormányrendelet lehetőséget biztosít a locsolási célú vízfogyasztás elkülönített mérésére. Az e célra létesített mérőhelyen vételezett víz kizárólag locsolási célra használható fel. Az így mért vízmennyiség után a szolgáltató nem számít fel csatornadíjat.

-Ez ragyogó – felelem lelkesen. - Mit kell tennünk?

-Szaktervezői jogosultsággal rendelkező tervezővel készített tervet kell benyújtania, majd az engedélyezett tervnek megfelelően ki kell alakíttatni a locsolóvíz-mérőhelyet. Ezt követően időpont egyeztetés után munkatársaink kimennek a helyszínre, és leplombálják a locsolóvízmérőt.

-Mi a részletes ügymenet?

-Az ügymenet egyszerű: Szaktervezői jogosultsággal rendelkező tervező által készített tervdokumentációt kell engedélyezésre benyújtania három  eredeti példányban. A tervengedélyeztetést a kitöltött „Tervengedélyezés megrendelő formanyomtatvány” benyújtásával kezdeményezheti, melyhez  csatolni kell műszaki leírást, részletes helyszínrajzot, a vízmérőakna gépészeti és építési tervét, a tervegyeztetés díjának befizetéséről szóló igazolást, a fogyasztói igénybejelentést a locsolási kedvezmény igényléséhez. A fentiek szerint összeállított dokumentációt postai úton kell eljuttatni az ügyfél-szolgálatra.

-Lehetséges elektronikus úton?

-Sajnos, nem. Az elektronikus levelezést nem fogadjuk el hitelesnek.

-Miért nem?

-Mert így szól a szabályzatunk.

-Mikor készült ez a szabályzat?

-Ez az adat, sajnos, szolgálati ügy, nem nyilvános. Amennyiben kifogásai vannak a szabályzat ellen, lehetősége van személyes egyeztetésre a területileg illetékes Üzemeltetési Üzemvezetőségen. Az Ön fogyasztási helyén illetékes üzemvezetőségünk elérhetőségeit megtalálja honlapunkon, illetve felvilágosítást kérhet ügyfél-szolgálatunktól. A benyújtott megrendelésre a jogszabályban meghatározott határidőn belül, írásban adjuk meg az engedélyt. Ha a terv nem felel meg az előírásoknak formai vagy műszaki okokból, úgy Társaságunk az engedély megadását a terv kiegészítéséhez kötheti. Az engedélyezett tervvel együtt megküldjük Önnek a locsolóvíz-mérőre vonatkozó szolgáltatási szerződésünket is, melynek egy példányát aláírva vissza kell küldenie Ügyfél-szolgálatunk postacímére. Tervengedélyezés díja a mindenkor hatályos árnyilvántartása szerint, mely jelenleg: 3.500,- Ft/db + 27% ÁFA = 4.445,- Ft/db.

-Világos – felelem, pedig semmi sem világos. – És ezt követően mi a teendő?

 -Az engedélyezett terv alapján ki kell építtetnie a locsolóvíz-mérőhelyet, majd ezt követően fizesse be a locsolóvíz-mérő átvételének díját és a befizetésről szóló igazolást küldje meg ügyfél-szolgálatunknak faxon, e-mailben vagy bemutathatja azt ügyfél-szolgálati Irodáinkban és Információs Pontjainkon is. Egyeztesse le a locsolóvíz-mérő átvételének időpontját az illetékes fenntartási üzemvezetőségének telefonszámán. Tud követni?

-Nem.

-Jó. Az adott településhez tartozó telefonszámról tájékoztatást kérhet a honlapunkon. Felhívjuk figyelmét, hogy locsolóvíz-mérő átvételének feltétele a szolgáltatási szerződés Fogyasztó által is aláírt példányának beküldése ügyfél-szolgálatunk részére. Ezt követően munkatársaink a megbeszélt időpontban kimennek a helyszínre és átveszik, leplombálják locsolóvíz-mérőjét. Az átvételt bizonylaton dokumentálják, ami alapján a vízmérőt nyilvántartásba vesszük informatikai rendszerünkben. A locsolási célú vízmérőn mért fogyasztás után a Szolgáltató csak ivóvíz-használati díjat számít fel.

-Mibe kerül mindez?

-A locsolómérő átvételének díja a mindenkor hatályos árnyilvántartása szerint, mely jelenleg: 8.300,- Ft/vízmérő + 27% ÁFA = 10.541,- Ft/vízmérő. Fenti díjakat befizetheti az ügyfél-szolgálatától beszerzett készpénz átutalási megbízásokon vagy átutalhatja az összeget társaságunk bankszámlaszámára. Mindkét esetben kérjük, hogy tüntesse fel a csekken, vagy az átutalási megbízáson a befizetés jogcímét (pl. locsolómérő átvételének díja), valamint – amennyiben, már rendelkezik vele - a tízjegyű partnerazonosító számot. A százalékos locsolási kedvezmény igénylését a tárgyév locsolási időszakára, legkésőbb április 15-ig kell benyújtani. Határidőn túli bejelentés esetén fenti kedvezmény csak a következő évre adható.

-Vajon miért?

-Ezt írja elő a szabályzat.

-Világos.

-Nos, a locsolóvíz elkülönített mérésének igénybevételével kapcsolatos kérelem benyújtási ideje nem kötött. Szolgáltató a benyújtott igényeket 30 napon belül az adatok valódiságának felülvizsgálatával elbírálja, és erről a fogyasztót értesíti. A százalékos locsolási kedvezményt igénybevevő idényfogyasztók a kedvezményezett időszakot közvetlenül megelőző (április 20-30) és az azt követő napokban (október 1-10) bejelenthetik a mérőállásukat, hogy a locsolási időszakra vonatkozó tényleges fogyasztás mértékére érvényesüljön a kedvezmény. A mérőállás bejelentésének hiányában a kedvezményt az éves fogyasztás átlagának a locsolási időszakra eső hányadára számítja ki társaságunk. Az elkülönített mérésű locsolási kedvezmény igénybevételére a fenti feltételek teljesülése esetén a mérőhely kialakítását erre jogosult szakemberrel meg kell terveztetni. A műszaki elvárásokat a szolgáltató külön műszaki tájékoztatóban szerepelteti. A tervdokumentáció benyújtása és annak kedvező elbírálása után kerülhet sor a fogyasztó és a szolgáltató között a locsolóvíz elkülönített mérésére vonatkozó „Megállapodás” aláírására. Ezt követően a mérőhely a jóváhagyott terveknek megfelelően kialakítható. A munkálatok megrendelhetők a szolgáltatónál, de elvégeztethető a fogyasztó által megbízott kivitelezővel is. Az elkészült mérőhelyet, a beépített hiteles mérő zárral történő ellátásával egyidejűleg a szolgáltató nyilvántartásba veszi, és ettől az időponttól kezdődően időkorlátozás nélkül, a locsolóvíz után csatornadíjat nem számít fel. Érthető?

-Természetesen – felelem.

-Nos, még valami. Az elkülönített mérőhelyen vételezett víz kizárólag locsolási célra használható fel. A locsolóvíz elkülönített mérését szolgáló mérőhely tervezésével, kialakításával nyilvántartásba vételével, helyszíni szemléjével, vízmérő átvételével és fenntartásával kapcsolatos költségek a fogyasztót terhelik. Van még  kérdése?

-Nincs kérdésem.

Ilyen egyszerű.

Milyen név ez, hogy: Odze?

Szeretem a nevemet és szinte hálás is vagyok érte, amiért ilyen különleges, az egyetlen ebben az országban. Távoli rokonaim élnek Kanadában, az Egyesült Államokban, de olyan távoliak, hogy nem is ismerem őket. Meg aztán, ha találkoznánk, miről is beszélgetnénk. Néha a rokoni beszélgetések a legunalmasabbak. Ha valaki megkérdezte, honnan származik a név, általában azt válaszoltam, hogy a dédnagyapám édesapjának kovácsműhelye volt Rostockban, ami köztudottan az Ostsee régió központja, onnan széledt szét a család, néhányan vállalkoztak a hosszú hajóútra az Újvilágba, az én őseim azonban elég bátrak voltak ahhoz, hogy Magyarországon telepedjenek le. Az egészből persze egyetlen szó sem igaz, de mindenki elhitte. És nincs is jelentősége.

         Csak kivételes alkalmakkor.

         -Milyen név ez? – ezt kérdezte tőlem Hanft úr, az angoltanárom, aki tizennyolc éves koromban nyelvvizsgára készített fel. Nem volt nehéz dolga, az általános iskolát Indiában végeztem, gyakorlatilag folyékonyan beszéltem angolul.

         Ő is elhitte a mesét, de nem volt olyan elégedett velem, mint szerettem volna.

         -Jól beszél – mondta -, de a nyelvtant nem ismeri. Simán megbuktatják. Így nem megyünk semmire. Szorgalmasabbnak kell lennie.

         Márpedig én nem szerettem szorgalmas lenni. Nem szerettem tanulni, ráadásul közeledett az érettségi is, tele voltam félelemmel, hogy mi lesz.

         -Hogy kell szorgalmasnak lenni? 

         -Sokszor ismételd át, amiről azt gondolod, hogy tudod – felelte ő.

         Csakhogy amikor ismételni kellett volna, akkor inkább moziba mentem Varga Julival.

         Hanft úrhoz  szorgalmasan jártam, gyakoroltatta velem a nyelvtant, otthon is tanultam, a villamoson pedig, amivel az órákra jártam, ismételgettem.

         -Az sem tragédia, ha elsőre nem sikerül – mondtam egyszer neki.

         -De igen – emelte fel a hangját Hanft úr.  Nyugdíjas volt, de mindig öltönyben és nyakkendőben fogadott, teával és keksszel kínált. Sokszor járt Londonban, fényképeket is mutatott, amint egy fiatal házaspárral a nevezetesség előtt pózol. – Minden bukás csalódás és minden csalódás rombolja az önbizalmát.

         -Mit fognak kérdezni a vizsgán? – kérdeztem.

         - A szóbelin fingatják majd, mert fiatal – felelte. Nem szokott ilyen szavakat használni, de nyilván rám akart ijeszteni.

         Az írásbelim jól sikerült, következett a szóbeli. A bizottság elnöke egy idős tanárnő volt, alaposan végigmért, aztán feltett egy kérdés.

         -Képzelje azt, hogy nő, és mesélje el, reggel mit csinál a fürdőszobában. Smink, öltözködés, minden, ami csak eszébe jut.

         Micsoda rosszindulat, gondoltam. Ott ültem öltönyben, nyakkendőben és semmi sem jutott eszembe.

         -Sohasem voltam nő fürdőszobában – igyekeztem menekülőutat keresni.

         -Ez a feladat – felelte a tanárnő szigorúan.

         -Majd eljövök legközelebb, ha majd tisztességesen bánnak velem  – mondtam, felálltam és kimentem a teremből. Hogy Hanft úrnak mit hazudok, azt még nem tudtam.

         Mögöttem nyílt a terem ajtaja, a tanárnő jött ki a folyosóra és utánam  kiáltott.

         -Odze, jöjjön vissza!

         Megfordultam, ott álltunk szemtől-szembe.

         -A maga édesapja az Odze Bandi?

         -Igen – feleltem.

         -A legkedvesebb tanítványom volt. Nálam vizsgázott tíz éve, mielőtt Indiába mentek. Na, visszajön?

Cook

A Blair-kormány egyik különös alakja volt Robin Cook külügyminiszter, akit diplomáciai körökben  szakálla és haja színe, heves vérmérséklete és más, viselt dolgai miatt csak „kis vörös kakas”-nak nevezték, miközben mindenki elismerte briliáns szónoki és kiváló elemző képességét. Házasélete már korábban is zavaros volt, számos kalandját azonban felesége elnézte. Ám 1997 augusztusában a mindig jólértesült News of the World leleplezte, hogy viszonya van titkárnőjével, Gaynor Regannal. Cook mindenféle ostoba magyarázattal állt elő, aminek mélypontja a „menekültünk a hivatal nyomása elől, ezért szállodában dolgoztunk"” változat volt. Cook nem állt a helyzet magaslatán: szerette volna megmenteni a jövőjét, ezért tagadta a vádakat, és úgy döntött, hogy feleségével nyaralni utazik. Blair nem akart megválni külügyminiszterétől, ezért felszólította, hogy válasszon felesége és Gaynor között, Cook erre észhez tért, beismerte viszonyát a titkárnőjével, elvált és megtartotta a hivatalát.

         2003-ban aztán lemondott miniszteri megbízatásáról, mert ellenezte hazája részvételét az iraki háborúban. Utolsó, ilyen minőségében elmondott parlamenti beszéde az igen színvonalas brit törvényhozásban is kiemelkedő volt, ezt Andrew Marr, a BBC főmunkatársa „az évszázad beszédének” nevezte.

         Nagy tudású, felkészült és széles látókörű politikus volt, aki ugyanakkor szerette szórakoztatni a vendégeit. Én két alkalommal is találkoztam vele, a Londonba látogató magyar külügyminiszterek társaságában, amikoris, a pompás Marlborough House-ban adott ebédet. Ez a  szerényen „ház”-nak nevezett palota London királyi negyedében, a világ egyik legismertebb útvonalán sugárútján áll.  Ez a Mall. Itt hajt végig a királynő aranyhintaján, lovas testőrei kíséretében, amikor megnyitja  a Parlament új ülésszakát. Amikor a magyar delegáció tagjai a tárgyalás és az ebéd után gépkocsiba ültek és elindultak, valahogyan kettesben maradtunk a House bejáratánál Cook-kal. Tiszta, tavaszi délután volt, olyan idő, amikor az angolok már a parkokban üldögélnek, és élvezik a bágyadt, de a nyár ígéretét hordozó napfényt.

         -Van autója? – kérdezte Cook.

         -Nincs – feleltem.

         -Merre megy?

         -Vissza a követségre, az Eaton Place-re.

         -Badarság – legyintett a külügyminiszter – inkább sétáljon egyet. Délután már nem lehet rendesen dolgozni. A hivatal amúgyis megöli az embert. Séta, egy sör, ez az igazi élet. Én magam is azt teszem. Imádom ezt a várost ilyenkor.

Portillo

Londonban egy utcában laktunk Michael Portillo védelmi miniszterrel. A Buckingham-palotában tartott fogadásokon rendszeresen kezet ráztunk, de ennél mélyebb kapcsolatra természetesen nem számíthattam, és ilyet nyilvánvalóan nem is kezdeményezhettem. Ám egy napon munkából hazatérve a mi kapunk előtt állt és az egyik lakó telefongombját kereste a délutáni szürkületben.

         -Segíthetek? – kérdeztem.

         -Mary Wilsont keresem – mondta.

         Mary Wilson volt házunk büszkesége, a hatvanas-hetvenes évek legendás munkáspárti miniszterelnökének, Harold Wilsonnak az özvegye, aki költőként több verseskötetet is megjelentetett, és akit férje 1995-ben bekövetkezett halála után is számos magasrangú politikus is meglátogatott.

         -Szívesen beengedem – feleltem.

         -Többször is jártam  nála, de minden lakásszámot elfelejtek – szabadkozott a miniszter.

         Néhány héttel később egy szombat délelőtt megint találkoztunk. Az utcasarkon állt és láthatóan türelmetlenül az órájára pillantgatott.

         -Segíthetek? – kérdeztem tőle. Most már régi ismerősük voltunk.

         -Köszönöm, de a taximat várom, rövidesen itt lesz – válaszolt kényszeredett udvariassággal.

         -Bocsánat, hogy megkérdezem: nincs szolgálati autója?

         -Hétvégén soha nem használom – mondta Portillo. – Imádom a londoni taxikat,  és hát a sofőrömnek is van magánélete.

         Később számos magyar politikusnak meséltem el ezt a történetet. Soha nem volt sikerem vele.