Cook

A Blair-kormány egyik különös alakja volt Robin Cook külügyminiszter, akit diplomáciai körökben  szakálla és haja színe, heves vérmérséklete és más, viselt dolgai miatt csak „kis vörös kakas”-nak nevezték, miközben mindenki elismerte briliáns szónoki és kiváló elemző képességét. Házasélete már korábban is zavaros volt, számos kalandját azonban felesége elnézte. Ám 1997 augusztusában a mindig jólértesült News of the World leleplezte, hogy viszonya van titkárnőjével, Gaynor Regannal. Cook mindenféle ostoba magyarázattal állt elő, aminek mélypontja a „menekültünk a hivatal nyomása elől, ezért szállodában dolgoztunk"” változat volt. Cook nem állt a helyzet magaslatán: szerette volna megmenteni a jövőjét, ezért tagadta a vádakat, és úgy döntött, hogy feleségével nyaralni utazik. Blair nem akart megválni külügyminiszterétől, ezért felszólította, hogy válasszon felesége és Gaynor között, Cook erre észhez tért, beismerte viszonyát a titkárnőjével, elvált és megtartotta a hivatalát.

         2003-ban aztán lemondott miniszteri megbízatásáról, mert ellenezte hazája részvételét az iraki háborúban. Utolsó, ilyen minőségében elmondott parlamenti beszéde az igen színvonalas brit törvényhozásban is kiemelkedő volt, ezt Andrew Marr, a BBC főmunkatársa „az évszázad beszédének” nevezte.

         Nagy tudású, felkészült és széles látókörű politikus volt, aki ugyanakkor szerette szórakoztatni a vendégeit. Én két alkalommal is találkoztam vele, a Londonba látogató magyar külügyminiszterek társaságában, amikoris, a pompás Marlborough House-ban adott ebédet. Ez a  szerényen „ház”-nak nevezett palota London királyi negyedében, a világ egyik legismertebb útvonalán sugárútján áll.  Ez a Mall. Itt hajt végig a királynő aranyhintaján, lovas testőrei kíséretében, amikor megnyitja  a Parlament új ülésszakát. Amikor a magyar delegáció tagjai a tárgyalás és az ebéd után gépkocsiba ültek és elindultak, valahogyan kettesben maradtunk a House bejáratánál Cook-kal. Tiszta, tavaszi délután volt, olyan idő, amikor az angolok már a parkokban üldögélnek, és élvezik a bágyadt, de a nyár ígéretét hordozó napfényt.

         -Van autója? – kérdezte Cook.

         -Nincs – feleltem.

         -Merre megy?

         -Vissza a követségre, az Eaton Place-re.

         -Badarság – legyintett a külügyminiszter – inkább sétáljon egyet. Délután már nem lehet rendesen dolgozni. A hivatal amúgyis megöli az embert. Séta, egy sör, ez az igazi élet. Én magam is azt teszem. Imádom ezt a várost ilyenkor.