Ebéd Károly herceggel

Tudom, hogy sokan nem kedvelik, semmire sem tartják, aki még mindig első igazi munkahelyére vár. Csakhogy ez így, nem igaz. Érdekes átmenet ő, a zárkózott, médiától irtózó szülők és a népszerűséget élvező fiai között, súlyosan terhelve a Diana-örökségtől, amiről tehet is, meg nem is.

         Mindez szinte lényegtelen, rövidesen feltehetően ő lesz az új Király, és lehet, hogy nagyon is alkalmas lesz rá. Akik nem ismerik, nem tudják, hogy  - kerülve a nyilvánosságot - rengeteg energiát áldoz jótékony szervezetek működésére, szigorú napirend szerint él, még hisz abban, hogy a monarchia a paloták falai között és nem a búvárlapok hasábjain fejti ki a tevékenyégét, évente közel hatszáz hivatalos programot bonyolít le elegánsan, jókedvűen, és a hírek szerint mindig időben érkezik és tudja, mikor kell távozni. A királynő ma 92 éves, halálára, temetésére

külön programot dolgoztak ki „A London Bridge leomlott” kódnévvel, amit követően a BBC gyászzenét és híreket sugároz, hivatalosan pedig Károly jelenti be a hírt a világnak.

         Látszólag nem érdekli a politika, ez azonban nem igaz. Naponta olvassa a brit nagykövetségek jelentéseit, aktívan tartja a kapcsolatot külföldi politikusokkal, hivatalos látogatásain pedig „majdnem” kormányfői szinten és formalitásokkal fogadják.

Aztán ott a Camilla-történet, amiben szintén sok a félreértés. Károly tizenhét éves kora óta ismeri őt, feltehetően ez volt az első szerelem, és az első felnőtt asszony az életében.

De hát akkor Camilla férjnél volt, a korkülönbség jelentős (akkor még annak számított), az Udvar semmiképpen sem járult volna a kapcsolathoz és egy fiatal, „múlt nélküli”, de nemesi háttérrel is rendelkező lányt kerestek. Camilla amúgy jól beilleszkedett a családba, nem akar fontoskodni, nem akar  előtérbe kerülni és állítólag sokat segített Harry ifjú feleségének a formalitások hátterének megismerésében.

A kilencvenes években egy alkalommal személyesen is találkoztam vele  vidéki birtokán, Highgrove-ban.  "A small house in the countryside" mondja a herceg titkára, amikor előzetesen útbaigazít. Londontól két órányi kellemes autózás nyugat felé az M4-es autópályán, azután a 419-es úton. Az előkelőség és a gazdagság Nagy-Britanniában többnyire nem párosul hivalkodással: a kastély szót is kerülik, helyette a mi kis házunk kifejezést használják, és közben hallgatnak a több hektáros parkról és az ott bóklászó őzikékről, meg a mesterséges vízesésről és a vadevezésre is alkalmas hegyi patakról, ha meg az ember ezeket megcsodálja és elismerését fejezi ki, csupán azt felelik: ó, ez volt Albert bácsi szenvedélye: de ügyesen megcsinálta. És valóban: nincs sorompó, nincsenek biztonsági őrök, senki sem mondja, hogy hol parkoljak.  Ha voltak is biztonsági emberek, én nem láttam egyet sem.

Az alkalom Makovecz Imre látogatása, Károly herceg szeretné, ha részt venne a leégett windsori kastély felújításában (végül nem jött össze az üzlet). Felbukkan egy süket, rövidlátó és szellemileg leépült komornyik, aki többnyire azzal van elfoglalva, hogy a szája széléről csordogáló nyálát itassa a zsebkendőjével, összekeverje a rá bízott kabátokat és a megrendelt italok helyett sűrű, rutinos bocsánatkérések közepette mindenkinek más italt hozzon ki, mint amit rendelt. Oh, sorry. A vendégek azonban ezt vidáman szemlélik és még a vállát is megveregetik: az öreg Jack. Hetven éve dolgozik nálunk, de eddig nem volt rá panasz. És milyen jól tartja magát. 

Károly jókedvű, szorgalmasan kortyolta italát, úton az étkezőasztal felé pedig belém is karolt. Közép-Európáról beszélgettünk, szeretett volna többet tudni a rendszerváltás társadalmi hatásairól.

-Felkészíttették az embereket a radikális változásokra? – kérdezte.

-Nem – feleltem őszintén.

Aztán témát váltottunk.

-Fürj lesz az ebéd - mondta. - Skóciából hozattuk, ma reggel. 

-Hát ez jó hír - felelem savanykás mosollyal. - A fürjről itt, Angliában tudtam meg, hogy tüdőbeteg veréb méretű madár, de annyi csont van benne, mint egy hüllőben, a húst pedig legfeljebb manikűrcsipesszel lehetne lefejteni róla.

És nem is csalatkoztam. Na és köret? Köret nincs? Néz rám csalódottan Makovecz. - Legalább krumpli lenne. Vagy savanyúság.

De hát ilyen helyen nincs krumpli, csak fagyott zöldborsó, kőkemény sárgarépa és ízetlen zöldbab, a savanyúságot itt pedig csak arckifejezésben ismerik. Fantasztikus menü,  mondja lelkesen a mellettem ülő brit királyi építészeti iroda tagja.

Ebéd után Károly csalódottan nézett a távozó magyar küldöttség autói után.

-Azt hiszem, ez a fürj nem volt nagy ötlet. Nem a magyar gyomornak való.

Széttártam a karomat. Őfelségének mindig igaza van.

A hivatalos fotót Morley von Sternberg udvari fényképész készítette, kérte, hogy amennyiben külön közölném, említsem meg a nevét. Ezen, gondoltam, nem múlik.