Az utolsó harmad: 3. India, most kicsit lazábban

Delhi,1958. Első nap a Delhi Public School menzáján.

         -Vegetarian?

         -No. Hungarian.

Anna Schaappal, egy szőke holland kislánnyal egy indiai osztálytársam  születésnapján ismerkedtem meg,  apukája is diplomata volt, a közelünkben laktak.  Akkor már tizennégy éves voltam, nagyfiú, úgy is viselkedtem.Gyakran sétáltunk a Lodhi Parkban, nézelődtünk  piaci könyvárusoknál, egyszer pedig körbejártuk a kétszáz éves Jantar Mantar csillagvizsgálót. Aztán apukáját Indonéziába irányították. 

         Egy utolsó találkozó. Ügyetlen,  félénk csók.

         -Majd, ha felnőttek leszünk – mondta.

Másnap reggel a sarokról néztem, ahogy beszállnak a szürke  Mercedesükbe, és indulnak a repülőtérre. Anna Schaap nagyon szép volt,  hosszú haját kék masnikkal két copfba kötötte, rövid, piros ruhát viselt és kék cipőt. Egy ideig még írtunk egymásnak,  aztán, ahogy lenni szokott, a levelek ritkultak, majd elmaradtak.

         Harminc évvel később, londoni szolgálatom idején egyszercsak megjelent  az új holland nagykövetasszony. Szinte semmit sem változott. Összeszedtem minden bátorságomat és felhívtam telefonon.

         Délután sétáltunk egyet a Hyde Parkban. Leültünk az egyik padra és volt egy csók. Igazi felnőttes.

Csak az emlékek kedvéért.