Életem 50.: XX.Bokros Lajos Londonban

Sokak szerint a brit repülőtereken és a kikötőkben dolgozó Bevándorlási Tisztviselők (Immigration Officer) a legellenszenvesebb és legmerevebb hivatalnokok az országban. Tény, hogy hatalmuk korlátlan és megfellebbezhetetlen. Ha ők azt állítják, hogy az utas nem léphet be az országba, akkor ezt semmiféle nagykövetségi érvelés vagy könyörgés meg nem változtathatja. Londoni éveim során sok alkalommal tapasztalhattam, hogy ezek az emberek igen képzettek, majdnem tökéletes biztonsággal szűrik ki azokat az érkező utasokat, akik csakugyan különböző hátsó szándékokkal érkeznek, néha viszont hajlamosak arra is, hogy humorosan fogják fel munkájukat.

            Egy alkalommal a nagykövet engem küldött ki a repülőtérre, hogy fogadjam a miniszteri beosztásából éppen felmentett Bokros Lajost, akit egy előadásra hívtak meg a híres londoni King’s College-ba, ami nagy megtiszteltetésnek számított.

Diplomáciai igazolványommal a repülőgép ajtajában fogadtam az érkezőket, onnan kísértem át őket a hatalmas repülőtér tekervényes folyosóin a rettegett Bevándorlási Tisztviselők pultjaihoz. Amikor Bokros került sorra, a Tisztviselő, egy középkorú, karvalyorrú férfi alaposan, sőt, némi gyanakvással böngészte át az útlevelet és az úgynevezett Leszállókártyát, aminek számtalan rovatát mindig pontosan kellett kitölteni. 

-Nem írta be a munkahelyét – jegyezte meg a férfi. Tudtam, hogy ez végzetes lehet és éppen megszólalni készültem, Bokros azonban megelőzött.

          -Munkanélküli vagyok – felelte angolul.

          A karvalyorrú rám pillantott.

          -Így, sajnos, nem engedhetem be az országba…- mondta. Rám nézett, nyilván nem értette, hogy miért fogad egy nagykövetségi diplomata egy munkanélkülit. Ez nyilván enyhítő körülménynek számított, mert megkérdezte.

          -Mi volt a korábbi munkahelye?

          -Miniszter voltam – mondta Bokros szemrebbenés nélkül.

          -Csakugyan? – vonta fel a szemöldökét a tisztviselő. – Éspedig milyen miniszter?

          -Pénzügyminiszter. De lemondtam.

          -Gratulálok, uram – csapta bele az útlevélbe jókedvűen a “Beléphet” bélyegzőt a férfi. – Érezze jól magát Nagy-Britanniában.

          Aztán Bokrosra nézett és bátorítóan kacsintott egyet.