Életemben nem
ismertem olyan lelkes zenerajongót, mint
Körner Tamás. Fiatal korunkban évekig egy irodában dolgoztunk, sokat beszélgettünk koncertekről, operáról,
lemezfelvételekről. Aztán egyszercsak előállt azzal az ötlettel, hogy
vállaljunk néma-statisztálást az operában, ismer valakit, aki elintézi. El is
intézte, egy héttel később már kaptunk is szerepet. Este hatra mentünk, a
főstatiszta kiosztotta a szerepeket, nagyjából vázolta, hogy mit mikor és
hogyan csináljunk, a kelléktárból öltöztünk, többé-kevésbé testhezálló
jelmezeket kerestünk. A főstatiszta aztán még egyszer végignézett rajtunk és
mehettünk is a színpadra. Voltak kedves szerepeink: pekingi nép a
Turandotban, Moszkva népe a Szent Szűz
kolostorban, katona az Aidában, vendég Valery Violetta szalonjában, Tamás pedig
egyszer hóhérsegéd lehetett a Hunyadi Lászlóban és ezzel elérkezett színpadi
szereplésének csúcspontjára. Nagy élmény
volt. Előadás végén kiosztották a gázsit, esténként harminc forintot kaptunk. Az Opera művészbejárójánál sikongó lányok
kértek tőlük autogrammot, aztán Tamást a lelkes nézők a vállukon vitték a
Kodály köröndig.
Ezért érdemes szeretni az operát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése