A
világhírű utca nevét a brit politika egyik legsötétebb alakjáról kapta. Sir
George Downing a 17. században élt, Cromwell közismerten korrupt hírszerzőfőnöke,
később hágai nagykövete lett, elárulta valamennyi szövetségesét, barátját,
főnökét, ebből meggazdagodott és különböző ügyeskedésekkel hozzájutott a Temze
északi partján egy darabka mocsaras területhez, felépített néhány házat,
amelyekben kocsmák és bordélyházak működtek. Néhány tisztviselő
megvesztegetésével azt is elérte, hogy 1680-ban ezt a kis utcát róla nevezzék
el, és azóta senkinek sem jutott eszébe a név megváltoztatása. A területet
lecsapolták, ezen a környéken épült fel a brit birodalom központja, a
Whitehall, ebből következően a politikusok is errefelé kerestek lakásokat, ennek
megfelelően természetesen emelkedtek a telekárak is. Sir Robert Peel volt az
első kormányfő, aki feladta a addig divatosnak számító vidéki ház eleganciáját és
beköltözött az akkoriban füstös, ködös városba. Akkor még az 5. számú házban
laktak, állítólag a feleségének ez tetszett, majd végül 1902-ben Arthur Balfour
(vagy a felesége) nevezte ki hivatalos
miniszterelnöki rezidenciának a kellemes, háromemeletes házat, amelynek van egy
hátsó kijárata is.
Popper Péter mondta nekem egyszer, hogy
egy ország életében rendkívül fontos a megtörtént dolgok vállalása. Példaként
említette, hogy a Westminster-apátságban fekszenek Anglia királyai és
királynői, onnan még egyetlen egyet sem ástak ki vagy temettek újra máshol. Ott
van a zseniális és a hülye is. És ha valaki a saját identitását keresi, annak
azt a jóban és a rosszban egyaránt meg kell találnia.
És amikor ott álltam a Downing Street
sarkán, akkor ez jutott eszembe és el is határoztam, hogy írok egy képeslapot
Popper Péter barátomnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése