Kreatív finnek

Miközben azt hallgatom, hogy milyen keserves a metrópótló pótlóbusz-hálózat létrehozása, olvasom, hogy a Finnair új rendszert vezet be. Rájöttek arra, hogy az utasok súlya, öltözete, a kézipoggyász súlya az évszakokhoz képest nagyon is változó, nyilván másképpen indulunk útnak egy nyári vakációra, mint egy téli vadászatra. Eddig a világ összes járatán átlagokat számoltak, amelyek már régen nem felelnek meg a valóságnak. Ugyancsak jelentős különbség van az európai, valamint az ázsiai utasok súlya között, aminek mérésével pontosabb képet kapnak a repülőgép terheléséről, ez pedig komoly üzemanyag-takarékosságot is eredményezhet. Különösen fontos ez egy olyan légitársaságnál, amelyik forgalmának majdnem kétharmadát ázsiai hosszútávú járatok alkotják. Az utasok a jegykezelésnél méredzkednek, a tisztviselő pedig így egészen pontos képet adhat a terhelésről és a várható üzemanyag-fogyasztásról. A méredzkedés természetesen – Finnországban másképpen nem is lehetne – önkéntes és anonim. Az első hírek szerint az utasok lelkesen fogadták az ötletet.

         A finnekről keveset tudunk, rendkívül szerény, alkalmazkodó nép, minden újítást örömmel fogadnak és minden szabályt betartanak.  Mellesleg van négy Nobel-díjasuk, ami a lakosság számához viszonyítva nem kis dolog. Néha azt gondolom, nem ártana jobban körülnéznünk a világban.

         Mindez csak a pótlóbusz-hálózat felállításának nehézségéről jutott eszembe.