Az utolsó harmad utolsó darabja.: 13. Az a szörnyű négy betű: 2002 Kína

Az a  négy betű órák alatt bejárta a világot. SARS. 2002 telén egy csillagszerű, stramm, ellenálló vírus, módszeresen szedi áldozatait. Nem sokat, ám a tudat, hogy ez a kór közöttünk van, félelmet kelt az emberekben. A  dél-kínai Guangdong tartományban bukkan fel először.  Kínában sokféle vírust ismernek, talán nem is csoda, ha az első esetek nem keltettek különösebb érdeklődést. A helyi újság  kategorikusan cáfolja, hogy rejtélyes kór ütötte volna fel a fejét a városban. Februárban Hong Kongban egy nyolcéves kislány hal meg ismeretlen eredetű madár-influenzában.  Egy Kantonban élő orvos Hong Kongba utazik,  megfertőzi a Metropole szálloda a vendégeit, majd elrepül Torontóba, puszilkozik megérkezéskor, emiatt sokan megfertőződtek. 

Madár-influenza ismeretlen formája, nincs ellene gyógyszer. Bukik az egészségügyi miniszter, a főváros polgármestere, számos vidéki pártember és kórházvezető. Pánik Pekingben. A külföldiek lakását minden nap vegyszeresek fertőtlenítik. Mi ellen? Nem tudják. Ki kaphatja meg? Nem tudni. Tüsszentés? Köhögés? Egyesek szerint az arc érintése. Egy orvos azt állítja, hogy két méteren belül "átugrik". Mások szerint nem egy vírus van, hanem több. És van még egy másféle vírus is. Milyen? Nem tudjuk. Mi a teendő, ha valaki már megkapja? Nem tudni. A lakópark népszerű uszodáját bezárják. Mindenki lázat mér. Ha egy étteremben tüsszent valaki, a többiek összerezzennek. Kézmosás. Arcmosás. Fertőtlenítés. Szabad levegő. Vitamin. Fehérrépa. Káposzta. Sok alvás. Tartsunk távolságot másoktól. Viseljünk maszkot. Ne viseljünk maszkot. Ha viselünk, csak tízrétegűt viseljünk. Nem, inkább tizenhat rétegűt. De akkor nem kapunk levegőt. Jó, legyen tíz. Igyál zöld teát. Milyen a karantén? Van telefon? És lélegeztetőgép? Nézd a CNN-t. Ne nézd a CNN-t. Nézd a BBC-t. Ne nézd a BBC-t.

Peking kiürül. Már nincs pánik, csak félelem. Megállt az élet.  Különös. A világ egyik legmozgalmasabb városa sivataggá változott. A lakóházakat  védőruhás különítmények járják. Háborús állapotok.

Napok alatt különleges kórházak épülnek a város peremén. Katonák őrzik a környéket.

Közben a tapasztalatokat feldolgozzák, összesítik, módosítják, csapatokat, osztagokat, egységeket szerveznek. A kórházi személyzet egy része nem is hagyhatja el a szigorúan ellenőrzött területeket. Talán már nincs is kedvük hazamenni. Megszállottakká váltak. Rémhírek jönnek, Kínát elszigetelik a világtól, mindnyájan meghalunk, talán már meg is haltunk, csak nem vettük észre, Frankfurtban az utasokat két hétre vesztegzár alá helyezik. 
2003 tavaszán üzletemberek, turisták menekülnek, a családtagokat, gyerekeket hazarendelik, Mari is  hazautazik. 

A (kissé sérült) képen nem látszik, de nehezen válunk el egymástól. Amikor látom felszállni a gépet, mintha könnyebbülnék.

2003 május, Attilával a nagykövetségen beszélgetek.

-Leküzdik – mondja. Feláll, az ablakhoz sétál, kinéz a néptelen utcára. - Júliusra vége lesz. Makacs kis kínaiak. A végén mindig megtalálják a jó megoldást.

 Két hónappal később kényelmesen dőlök hátra a Finnair repülőgépének ülésén. Odalent, a vakító napfényben a betonon egykedvű, maszkos rakodók helyezik el a csomagokat a konténerekbe, maszkot viselő munkás az üzemanyagtöltő csövet szereli le a szárnyról. Különös érzés: mintha cserbenhagynám őket. Pedig vége. Nincs vesztegzár, nem haltunk meg, szeptembertől megy tovább az élet. Elhúzzák az utashidat, becsukják az ajtókat.  Ladies and Gentlemen, welcome on Finnair flight to Helsinki, the flying time will be eight hours.  Jó beszívni az európai illatokat, megérinteni a hideg pezsgőspoharat, várom, hogy mikor tölt el a felszabadult öröm, hogy utazom haza. Ám sokkal inkább úgy érzem magam, mint aki elmenekül, és hátrahagyja azokat, akikkel eddig együtt harcolt. Aztán, amikor a gép eléri az utazási magasságot, betakarózom, megigazítom fejem alatt a kispárnát. Kínában déli egy óra, Budapesten reggel hét.

Estére otthon leszek.