Több, mint Csiszár

Egy főkonzuli állásnak több alapfeltétele van: magabiztos, vizsgával alátámasztott nyelvtudás, sikeres vizsga konzuli ismeretekből  (tapasztalatból tudom, hogy nem könnyű), és az ezen a munkaterületen szerzett tapasztalat. De ezen már ne merengjünk. Csiszár nem főszereplője a Bem rakparti eseményeknek, karakterénél fogva nem is lehetne más, csak afféle politikai táncoskomikus, és szemmel láthatóan élvezi, hogy  a bulvár foglalkozik vele és csupán csepp a zavaros magyar politikai tengerben. Volt egy jól fizető állása a kormányfüggő televíziónál, de vagy nem tudta megtalálni a helyét, vagy a főnökeinek volt sok, amit csinált – vagy nem csinált. És akkor jött a nagy ötlet, a megszabadulás klasszikus módja: menjen külföldre, ott kevesebb kárt csinál. Nyilván voltak közvetítő csatornák, amiken az ügy eljutott a – keleti és déli nyitással járó számtalan utazással súlyosan leterhelt – miniszter fülébe, aki jó ötletnek tartotta, „hiszen élt Olaszországban és beszél olaszul”.

         Ráadásul éppen Milánóba, az olasz gazdasági fellegvárába. Korábban már leírtam, hogy egy főkonzuli álláshoz a fogadó ország nyelvének magasfokú ismerete, a helyi társadalmak mozgásának érzékelése, a magyar, a helyi, az európai és a nemzetközi törvények alapos ismerete kell, mindenekfelett pedig az arrafelé üzleti vagy turistaúton arra járók érdekvédelme szükséges. Egy főkonzuli álláshoz sokéves tapasztalat, bukások és sikerek vezetnek, ezt Csiszár könnyed eleganciával átlépi, abban bízva, hogy – ha már eddig eljutott -, a főkonzulátus létszámát olyan mértékig duzzasztják fel, hogy neki csak a fincsi jut.

         Nem vagyok naiv: minden országban vannak politikai kinevezettek, A Fidesz  eddig is bizonyította, hogy közeli barátainak és ismerőseinek könnyedén osztogat magasrangú állásokat, Csiszár kinevezésében most megmutatkozik mindaz az álság, a tartalom mögötti beszéd, az olcsó ígérgetés, a minden alapot nélkülöző nagyszabású propaganda-kampány, a felelőtlen és megalapozatlan nagykövetség-nyitási hullám. Csakhogy itt most másról van szó: most már nem Hegyeshalomig kell ügyeskedő fiúnak lenni, hanem egy forrongásban és átalakulásban lévő kontinens egyik fontos városában, ezért a magyar diplomáciának fokozott figyelmet kellene fordítani a kiküldöttek kinevezésére.

         Nem kérdés, hogy az új magyar főkonzul sikeresen megkapja az olasz nyelvi és a konzuli szakmai nyelvvizsgát, súlyosan sérül azonban a magyar diplomácia tekintélye, de ez nem számít,a fontos az, hogy az üggyel, mint annyi más hasonló olcsó fogással, lekötik az emberek figyelmét. A kormányzó pártoknak most egy cél lebeg a szeme előtt: 2018. Minden más csak szórakozás. És ebbe pontosan illik Csiszár kinevezése. Szóval ne csodálkozzunk.

         De azért történnek más nagy dolgok is a magyar diplomáciában: Szilágyi Péter, „nemzetpolitikáért felelős” helyettes államtitkár – nyilván népes delegáció élén - részt vett a Floridában rendezett magyar napon, lángossütéssel, népitánccal, az anyaországhoz való kötődés érdekében, másrészt, hogy elhangozhasson a szokásos magyar mondat: „Magyarország erősödik”.

         Lehet, hogy megkezdődik a Nagy Nyugati Nyitás, csak még nem vettük észre. Mindenesetre Szilágyi államtitkár nem találkozott amerikai politikusokkal, pedig mostanában éppen új adminisztráció kezd működni Washingtonban, talán érdemes lett volna néhány helyi emberrel is kezet fogni...