A vasárnapi Ryanair-történetről jutott eszembe, hogy tavaly nyáron megjelent a "Túszdráma a fedélzeten" című doku-regényem, amiben egy varsói eset kapcsán összefoglalom az elmúlt évtizedek jelentős repülőgép-eltérítéseit és eltérítési kísérleteit, valamint egyes politikai motivációkat.
A mostani, példa nélkül álló eset ismeretében talán nem árt felidézni, mi is történt 1976. június 27-én: a Palesztin Népi
Felszabadítási Front és a német Forradalmi Sejtek nevű szervezet két-két tagja
Athénban, kihasználva a repülőtéri ellenőrzés hiányosságait feljutott az Air
France 139-es, Tel-Avivból Párizsba tartó járatára, és a görögországi
felszállás után hatalmába kerítette a gépet. A terroristák először a líbiai
Bengáziba repültek, ahol a gépet feltöltötték üzemanyaggal, majd tovább indultak
Uganda fővárosa, Kampala felé.
Előre megtervezett terv és útvonalválasztás volt, az akció pedig még a legképzettebb hírszerző szerveket is meglepte. Athén ugyan szerepelt azoknak a repülőtereknek a listáján, ahol a biztonsági intézkedések hiányosak voltak, de a görög hatóságok csak a vállukat vonogatták. Uganda, ez a viharos múltú közép-afrikai ország ebben az időszakban a hírhedt diktátor, Idi Amin Dada uralma alatt állt, aki az előző esztendőkben, az 1972-es müncheni olimpián a Fekete Szeptember által végrehajtott vérfürdő üdvözlésével, Adolf Hitler méltatásával számos tanújelét adta Izrael-ellenességének, tehát a gépeltérítők előre kidolgozott terv szerint cselekedtek. E feltételezést erősíti, hogy Amin rendkívül szívélyes „vendéglátónak” bizonyult: miután az Air France járata június 28-án leszállt a kampalai repülőtéren, az ugandai diktátor a terroristák használatára bocsátotta az Entebbe terminálját, lehetővé tette, hogy újabb palesztin fegyveresek csatlakozzanak hozzájuk, sőt, katonaságot is kirendelt a védelmükre. A gépeltérítők a landolás után két csoportra osztották az Airbus utasait, és az izraeli állampolgárok, illetőleg a zsidó származásúak kivételével mindenkit szabadon bocsátottak. Végül a géppel érkező 246 fő közül 94-en maradtak túszként az Entebbe repülőterén, akikhez a francia nemzetiségű Michael Bacos kapitány és a személyzet önként csatlakozott. A terroristák foglyaikért cserébe negyven Izraelben és 13 más országban raboskodó palesztin terrorista fogoly három napon belüli szabadon bocsátását követelték. ..
Előre megtervezett terv és útvonalválasztás volt, az akció pedig még a legképzettebb hírszerző szerveket is meglepte. Athén ugyan szerepelt azoknak a repülőtereknek a listáján, ahol a biztonsági intézkedések hiányosak voltak, de a görög hatóságok csak a vállukat vonogatták. Uganda, ez a viharos múltú közép-afrikai ország ebben az időszakban a hírhedt diktátor, Idi Amin Dada uralma alatt állt, aki az előző esztendőkben, az 1972-es müncheni olimpián a Fekete Szeptember által végrehajtott vérfürdő üdvözlésével, Adolf Hitler méltatásával számos tanújelét adta Izrael-ellenességének, tehát a gépeltérítők előre kidolgozott terv szerint cselekedtek. E feltételezést erősíti, hogy Amin rendkívül szívélyes „vendéglátónak” bizonyult: miután az Air France járata június 28-án leszállt a kampalai repülőtéren, az ugandai diktátor a terroristák használatára bocsátotta az Entebbe terminálját, lehetővé tette, hogy újabb palesztin fegyveresek csatlakozzanak hozzájuk, sőt, katonaságot is kirendelt a védelmükre. A gépeltérítők a landolás után két csoportra osztották az Airbus utasait, és az izraeli állampolgárok, illetőleg a zsidó származásúak kivételével mindenkit szabadon bocsátottak. Végül a géppel érkező 246 fő közül 94-en maradtak túszként az Entebbe repülőterén, akikhez a francia nemzetiségű Michael Bacos kapitány és a személyzet önként csatlakozott. A terroristák foglyaikért cserébe negyven Izraelben és 13 más országban raboskodó palesztin terrorista fogoly három napon belüli szabadon bocsátását követelték. ..
Ennyit előzetesként....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése