Orbán Viktor és Áder János telefonbeszélgetése, 2020. március 30.

-János?
-Viktor? Hogy vagy?
-Minden rendben. Fáradtan.
-Én is.
-De hát első a haza.
-Mindenek előtt.
-Helyes. Akkor ennek szellemében.
-Továbbra is.

Szerelem a karantén idején

Látnivaló Kína abszolút térhódítása a nemzetközi kereskedelemben, persze, mindenre ezt mondjuk. Valójában minden Kína érdekeit szolgálja hosszú- és rövidtávion is. Európa és az Egyesült Államok vezetői egy ideig még szenvedélyesen tiltakoztak az emberi jogok megtiprása ellen, azután belenyugodtunk, hogy a kínai vezetést ez nem érdekli. Tudtuk, hogy Kínában állandó a járványveszély, milliók élnek elképzelhetetlen körülmények között, de szemet hunytunk, megkönnyebbültünk, amikor ennél enyhébb járványokat túléltünk, és  nem tettünk semmit, hogy még egyszer ne forduljon elő. Akkor fogadkoztunk, hogy lesz pénz oltóanyagra, azután elfelejtettünk, hogy fogadkoztunk. Tudtuk, hogy a kínaiak hazudnak, tudtuk, hogy a kínai politikai vezetés a végsőkig tagad, és talán még nekik sem mondják el az igazat a megfélemlített alattvalók, de bennünket ez sem érdekelt. Most azok a politikusok, akik mindent elnézték Kínának, keményen megmondják nekünk, hogy mit tehetünk és mit kell tennünk, miközben  szó sem esik az ő felelőtlenségükről és rövidlátásukról, ami elősegítette a világjárvány kialakulását. Az európai politikusok súlyos felelősséggel tartoznak, amiért elfogadták az olcsó inggombokat, zoknikat és számítógépeket, belenyugodtak abba, hogy a kínaiak mindent hamisítanak, amit csak lehet, azért, hogy legyenek olyan áruk a polcokon, amit nekünk már nem érdemes gyártanunk, a vállukat vonogatták és azt mondták: "globalizáció". Nem kérdeztek meg bennünket, akarjuk-e. Most megnézhetjük, hogy akartuk-e. És most kell nekem egy kis szerelem, egy kis belső béke ahhoz, hogy ne álljak ki az utcára és kérdezzem meg a politikusokat, így képzelték-e az életemet.