Ez a Jelen Kor

Januárban, a szokás szerint elektronikus úton küldtem egy egymás megbecsüléséről szóló novellát a régen Budapesten is népszerű pécsi folyóiratnak, a Jelenkornak. A biztonság kedvéért fel is hívtam a szerkesztőséget, megkapták-e. Igen, megkaptuk, felelte a titkárnő, de hozzátette: "új írók esetében nyomtatva is kérjük". Negyven év írói múlt és körülbelül ezer megjelent írás most nem számít, elküldtem nyomtatva is. Áprilisban egy érdeklődő e-mail-re további türelmet kértek, hasonló volt a helyzet májusban is. Azután újabb telefon a szerkesztőségnek, már csak kíváncsiságból is. Semmi gond, mondtam a  szerkesztőségi titkárnőnek, ha nem tetszik az írás, felejtsék el, van ilyen, de egymás megbecsülése érdekében egy irodalmi folyóiratnak illik válaszolnia egy írónak. Ha pedig már nem így van, akkor nem érdemes egymás megbecsüléséről novellát írni. 

Kicsit maszatos

Tegnap este volt szerencsém belepillantani az ATV csatornáján Rónai Egon "Húzós" című műsorába, ami egy korábbi adás felvétele volt, ám ezt semmilyen formában nem tüntette fel sem ő, sem a műsorújság, aminek megszokásból rendszeres vásárlója vagyok. Úgy gondolom, erkölcsi (ha még van ilyen szó) kötelessége egy televíziós csatornának, hogy az ismétléseket előre és a műsor ideje alatt is feltüntesse a képernyőn. Gondoltam egyet és felhívtam az ATV telefonszámát, ahol némi kapcsolgatás után azt felelték, hogy nem tudják, miről van szó, a "Húzós" nem is az ATV műsora, hanem Rónai Egoné, esetleg írjak e-mailt, ha nagyon kíváncsi vagyok, de akkor már unták a kérdéseimet. És biztosan igazuk is van. A műsorban egyébként éppen Rónai panaszkodik arról, hogy "Magyarországon minden egy kicsit maszatos". Sajnos, ő sem kivétel...