Gázolás és alvás

Nincs is borzalmasabb szó ennél. Egy ember elindul reggel a munkába, gépkocsivezető. Délután fél öt órakor egy forgalmas csomóponthoz ér. Egy másik ember elindul reggel munkába, könyvelő. Délután fél ötkor villamosra vár egy forgalmas csomóponton. A történet további része, a gázolás csupán néhány másodperc, néhány visszavonhatatlan, kapkodó mozdulat, tehetetlenség. Mindenki azon töpreng, hogyan kerülhették volna el a gázolást. Elítélem azokat az autóvezetőket, akik alkoholt isznak, vezetés közben telefonálnak, még rosszabb esetben rövid üzeneteket küldenek és csak fél szemmel, összpontosítási képességeik csekély részével követik a forgalmi körülményeket. Nem fogják fel, hogy milyen veszélyeket vállalnak. A fiatalember azonban, akit néhány napja egy délután elnyomott az álom a kormány mellett és ezért gázolt, persze bűnös, de legalább olyan mértékben szerencsétlen is. Azon a héten - csak Magyarországon - két kamion borult az árokba, mert vezetőjük elaludt. Ha frivol lehetek - jó helyen aludtak el, hiszen "csak" könnyű sérüléseket szenvedtek. Az álmosság, az alvási késztetés veszedelmes ellenség, különösen azért, mert vezetés közben újra meg újra visszatér. Hiába éljük át az egyik mélypontot, nemsokára következik a másik. Bízunk abban, hogy ez velünk nem történhet meg, tudjuk, hogy meg kellene állni, pihenni, inni egy kávét, sétálni, de aztán mégis hajtunk tovább. A rövid pihenők, a kávé és a séta amúgysem segítenek, az álmosság újra meg újra a hatalmába ragad bennünket. Sokat vezetek, előfordul, hogy  naponta hatszáz-hétszáz kilométert is, ilyenkor már előtte készülök rá, hiszen tudom, hogy nehéz lesz és a figyelmem egyetlen pillanatra sem lankadhat. Előtte napokig nem iszom alkoholt, keveset eszem, a  vezetéshez kényelmes ruhadarabokat viselek. És még ez sem elég: legutóbb Riga és Tallin között, egy hosszú, unalmas, egyenes úton megint éreztem: elalszom. Aztán a Helsinkibe induló kompon találkoztam egy magyar kamionossal, aki azt mondta, hogy az egyetlen igazi ellenszer a kellemetlen szag. Ő például egy többnapos zoknit tart a műszerfalon és ennek köszönhetően mindig megőrzi az éberségét. Meg is mutatta nekem.Megszagoltam és elismertem, hogy meggyőző. De mit szólnának családom kényes nőtagjai?