Egy volt diplomata kommentárja a brüsszeli éjszakáról

Most aztán megtapasztalhatta a magyar miniszterelnök az Európai Unió  vezetői értekezletének szenvedélyes mélységeit. De azt is tudni kell, hogy az ilyen találkozók előtt diplomaták és szakértők keményen dolgoznak azon, hogy alaposan felkészítsék őt és kísérőit a várható fejleményekre és vázolják  a követendő magyar álláspontot is. A német-francia elképzelést ugyan csak néhány nappal korábban dolgozta ki Sárközy és Merkel, ám annak terveiről már hosszú ideje beszéltek. Tudtuk tehát, hogy mi vár ránk. Kétségem sincs afelől, hogy Orbán igyekezett a lehető legjobban felkészülni. Ám kérdés, hogy az elmúlt években volt-e ideje és energiája kiismerni az Európai Unió politikai intézményrendszerének működését, a személyi összefüggések mélységeit, tisztában volt-e azzal, hogy egy ilyen hosszú és kemény vitában melyik partnerére számíthat. Kis ország vagyunk, gazdasági teljesítményünk szerény, az az erényünk, hogy szenvedélyesen nevezünk át köztereket , Hegyeshalomtól nyugatra értéktelen törekvés. Figyel ránk valaki? Aligha. Képesek vagyunk előállni zseniális elképzelésekkel? Nem vagyunk képesek. Tudtuk valójában, hogy mit akarunk? Tudtuk,  hogy mit akarunk és azt hogyan érhetjük el? Még sok ilyen brüsszeli éjszaka lesz a következő években, jobb, ha számolunk ezzel. Aztán ott van a parlament. A demokratikus parlamentben viták folynak. Viták folynak kis ügyekben és viták folynak nemzeti ügyekben is. Viták folynak a brit alsóházban és viták folynak a finn törvényhozásban is. A magyar miniszterelnök is számtalan ilyen, "nemzetinek" nevezett vitában vett részt ellenzéki korában, most tehát nem kérheti számon a különböző pártokhoz tartozó képviselőit, hogy támogassák. És ha csakugyan nemzeti ügyről van szó, ha csakugyan a szuverintásunkról van szó, akkor elvárható, hogy saját pártjának frakciója sem formálisan szavaz majd, hanem felismeri felelősségét. Erre számítok. Majd meglátjuk, mi történik.