Már az is gyanús, amit hallunk

Forró nyári nap Delhiben, 1987-ben. De hát itt minden nyári nap forró. Egy előadóteremben ülök, Zbiegniew Brezinski,   az amerikai elnök korábbi,szovjetellenes nézeteiről híres  külpolitikai tanácsadója  beszél arról, mi vár a világra.   Én akkoriban a kulturális intézetben dolgoztam, ezért küldött engem Braband nagykövet az előadásra. Mit lehet tudni, miket mond majd ez az amerikai, legjobb, ha nem is halljuk. A magyar diplomaták szerették kerülni a kényes helyzeteket.

Körülnéztem a teremben. És csakugyan. A baráti országok diplomatái mind távol maradtak, csak Poszpulsak, a lengyel konzul volt ott, akivel gyakran teniszeztem. Én is szorgalmasan jegyzeteltem, aztán, amint ez előírás volt, bementem a nagykövetségre, hogy megírjam egy rejtjeltáviratban azt, amit hallottam. Végülis ez volt a dolgunk, tudósítanunk kell a Bem rakparton ülő főnököket, hogy mi újság a világban, akár akarták tudni, akár nem. Rejtjeltáviratot csak a nagykövetségen lehetett írni, szigorúan megszabott formában, a kornak és a külügyi szóhasználatnak megfelelő, lényegkerülő stílusban. Lehetőleg alkalmazni kellett a hangsúlyozta, a kiemelte,  az egyrészről-másrészről fordulatokat, valamint az aláhúzta és rámutatott kifejezéseket.  A szöveg elkészült, átadtam a nagykövetnek, Braband Zsigmondnak, aki olvasni kezdte.Tollával követte a sorokat, az egyik mondatnál azonban megállt.
-Ezt nem írhatjuk le - mondta.- "A szocialista világrendszer  gazdasági alapjai megrendültek, összeomlása immár elkerülhetetlen. Tízenöt éven belül a Szovjetunió szétesik."
-Ezt ő mondta, Brzezinski. Nem én mondom - feleltem.
-Szovjet elvtársak közül volt ott valaki?
-Senki.
-Már az is gyanús, amit hallunk - forgatta a szemeit. A mennyezetre nézett, ahol egy kis gekko tanyázott. De lehet, hogy amerikai kém-gekko. Vigyázni kellett. Braband hűséges pártember volt, és szerette is a pártot. A párt szeretete közvetlenül a whisky és Encike, a hivatalsegéd fiatal felesége után következett az értékrendjében. Ezzel kihúzta a mondatot. - A többi rendben van. Fiatal vagy még, Odze elvtárs, nem érted te ezeket  a dolgokat.
-A többinek semmi értelme. Ez volt a lényeg - mondtam kissé sértetten. Kezet fogtunk, ő hívatta a rejtjelző diplomatát, aki az eseményhez illő komoly arccal átvette, elvitte rejtjelezni, majd hazaküldte a szöveget Budapestre.
Másnap délután Poszpulsakkal játszottam a lengyel nagykövetség pályáján. Akkor is forró, nyári nap volt.
-Érdekes volt Brezinski előadása - mondtam az első játszma után, amikor leültünk pihenni.
-Érdekes volt - felelte ő. - De a nagykövetem nem engedte leírnom, amit hallottam. Tudod, a Szovjetunióról. Azt mondta, hogy fiatal diplomata vagyok még, nem értem ezeket a dolgokat. 
-Persze - feleltem. Hát persze. Nyilván nem értjük.  - Na, folytassuk.
Poszpulsak nyerte a mérkőzést három játszmában. Mindigis jobb volt a fonákja.
Részlet a Nyugalmazott Éveim című, készülő könyvből