Ez a Jelen Kor

Januárban, a szokás szerint elektronikus úton küldtem egy egymás megbecsüléséről szóló novellát a régen Budapesten is népszerű pécsi folyóiratnak, a Jelenkornak. A biztonság kedvéért fel is hívtam a szerkesztőséget, megkapták-e. Igen, megkaptuk, felelte a titkárnő, de hozzátette: "új írók esetében nyomtatva is kérjük". Negyven év írói múlt és körülbelül ezer megjelent írás most nem számít, elküldtem nyomtatva is. Áprilisban egy érdeklődő e-mail-re további türelmet kértek, hasonló volt a helyzet májusban is. Azután újabb telefon a szerkesztőségnek, már csak kíváncsiságból is. Semmi gond, mondtam a  szerkesztőségi titkárnőnek, ha nem tetszik az írás, felejtsék el, van ilyen, de egymás megbecsülése érdekében egy irodalmi folyóiratnak illik válaszolnia egy írónak. Ha pedig már nem így van, akkor nem érdemes egymás megbecsüléséről novellát írni.