Diplomáciai körök XII - Kultúrák találkozása

A pekingi régiségpiacon egy boltban válogatok. Kinézek magamnak egy szobrot. A fiatal eladó beszél angolul, tehát boldogulunk majd egymással.

         -Ez a szobor mennyibe kerül? – kérdezem.

         -Tang-korabeli – feleli. – Nyolcszáz éves.

         -Persze – mondom, de nyilván nem hiszem el. – Mennyibe kerül?

         -Hatezer dollár – és a szeme sem rebben.  A bolt mögött, egy kis műhelyben két kínai hasonló szobrokat formáz agyagból.

         -Nem hamis? – kérdezem.

         -Mi az, hogy „hamis”?

         -Hát azt jelenti, hogy nem eredeti.

         -Végülis lehet, hogy nem eredeti, de szép. Nem?

         -De igen.

         -Na, ugye.

         -Szóval eredeti? – igyekszem tisztázni a helyzetet.

         -Valószínűleg. Azért ilyen drága. Nyolcszáz éves.

         -És ha nem lenne eredeti?

         -Akkor nem kerülne ennyibe.

         -Világos.

         -Miért, mit gondol, talán nem eredeti?

         -Nem hiszem - felelem. -  Szép munka, de nem eredeti.

         -Na de szép, ezt elismeri.

         -Csakugyan szép. De nem eredeti.

         -Ha nem eredeti, akkor is megveszi?

         -Mennyiért?

         -Legyen ezer dollár – legyint.

         -Tehát két szobor kétezer dollár?

         -Nem, egy szobor kétezer dollár, két szobor ezer dollár.

         -Az sok – higgadtan tárgyalunk. Hol van már a hatezer dolláros ár?  

         -Jó, akkor legyen két szobor hetven dollár. Hétvégi kedvezmény.

         -Két szobor ötven dollár – most keménységet mutatok, és ezt a kínai kereskedő el is várja. Élvezi az alkut, mert tudja, hogy úgyis ő jár jól.

         -Rendben – áll rá szemrebbenés nélkül.  

         -De csomagolva kérem – még egy kis keménység.

         -Papír vagy műanyag?

         -Papír.

         -Újságpapír vagy csomagolópapír?

         -Mennyibe kerül?

         -Most lement a dollár.

         -Szóval mennyibe kerül?

         -Újságpapír két dollár, csomagolópapír négy dollár. Fadobozom is van, az tíz dollár.

         -Legyen fadoboz. Akkor összesen mennyibe kerül?

         -Most ment fel a fa ára. – Hosszasan számol, fejben. - Szóval száz dollár.

         Ezen már nem érdemes alkudni. Kezet fogunk, az üzlet létrejött. A szobrokat hazavittem, elhelyeztem őket a lakás nappalijában. Néztem őket, közelről, távolról. Szépek.

Még az is lehet, hogy eredetiek.