Ötven szó, amit nem szeretek (I)

Vannak szavak, amiket nem szeretek. Nem szeretem mondani sem, és azt sem szeretem, ha nekem mondják. Figyelj,  mondja valaki, miközben figyelek, csak ő nem veszi észre. Vagy nem figyelek, mert nem érdekes, és akkor sem figyelek, ha mondja. Majd figyelek rá, ha érdemes. Lényegalényeg. Összefoglalja nekem? Bízzon bennem, majd én rájövök. Ha van lényeg egyáltalán, ha pedig van, akkor nem kell külön lényegelni. Azt sem szeretem, amikor valakinek minden cucc. Na, hozd a cuccot, vigyük a cuccot. Hoztad a cuccot? Nem baj, majd én hozom. Nem szerettem, amikor anyukám szerint falrahánytborsó, amikor engem meggyőzött volna arról, hogy legyek szorgalmasabb. Hagyjuk, legyintett, falrahánytborsó. És akkor elképzeltem, hogy áll az előszobában, a kredenc előtt és falra hányja a borsót. Valamiért úgy gondoltam, hogy az anyukák az előszobában hányják falra a borsót, ha a gyerek nem szorgalmas. Mindegy is. Nem szerettem.