Életem 50.:XXI. Kisgazdák Londonban

Kisgazdapárti képviselő-küldöttség érkezett angliai tanulmányútra. Miután nyelvtudásuk a csekélynél is kevesebb volt és saját bevallásuk szerint még az amúgyis semmitmondó társalgási szintet sem érte el, külön kérték, hogy már a repülőgép ajtajában várja őket egy magyar diplomata, aki átsegíti őket az első nehézségeken. Hatan jöttek, az útlevélkezelő pultig nagyokat nevettek, viccelődtek, megjegyzéseket tettek az angol nőkre. A pulthoz érve aztán kezükbe adtam a Leszállási Kártyákat, kértem, töltsék ki a rovatokat.

          -Képviselők vagyunk, nekünk ez nem kötelező – mondta a delegáció vezetője, egy magas, testes férfi és egyetértést várva nézett társaira.

          -Nem töltünk ki semmiféle nyomtatványt – értettek egyet a többiek.

          -Márpedig ez mindenkire nézve kötelező – mondtam.

          Némi csend következett, amit beleegyezés követett.

          A férfiak hosszasan tanulmányozták a rovatokat, ám a segítségem nélkül nem boldogultak. Nagy keservesen átjutottak a neveken, címeken, a szálloda címét egy összegungyurgatott kis papírról bekönyvelték, ám az angliai utazás célja már megoldhatatlan feladatnak bizonyult.

          -Ide meg mit írjunk? – kérdezte tőlem a delegáció vezetője. – Te vagy a diplomata, neked kell tudnod.

          -Az a kérdés, miért jöttetek? – kérdeztem vissza.

          -Nyelvtanfolyam – hazudta az egyik  képviselő. –Azt mégse írhatjuk be, hogy turisztikázunk.

          -Tanulmányozzuk a brit parlament munkáját, az jó?

          -Az jó – adtam meg magam.

          -Na, és van itt még egy rovat – jelezte egy alacsony termetű, fiatal képviselő. – Sex. Ide mit írjunk?

          Mindenki rám nézett. Hiába, kényes ponthoz érkeztünk.

          -Hát ide azt kell beírni, hogy egy héten ki hányszor.

          -De ehhez meg mi közük?  – háborodott fel a delegáció vezetője.

          -Ezek az angolok mind ilyenek. Perverzek – szögezte le a kis alacsony.

          -Rendben, beírjuk – döntött a delegációvezető. – De azt egyeztessük,  hogy csak az otthoni kötelezőt vagy a szabadon választottat is? 

          Jót nevettek.

          -Még szerencse, Gyurikám, hogy velünk vagy – mondták, azután indultunk együtt, további kalandok felé.