Volt egyszer egy televízió

Ma reggel a nosztalgikus "Hogy volt..." sorozatban örömmel láttam újra Kepes Andrást, Rózsa Gyurit és Petrányi Juditot, akik felidézték azokat a korábbi műsoraikat, amelyekben világhírű külföldi művészekkel és politikusokkal ismertették meg a magyar nézőket. Annak idején szerepelt a képernyőn többek között Woody Allen, Henry Kissinger és Leonard Bernstein és Garcia Marquez is. Sokan talán legyintenek, mondván, ma ilyesmire nincs igény, ez azonban nem igaz. Akkoriban, húsz-harminc éve  talán igényesebbek voltak a nézők? Vagy kényszeredetten fanyalodtunk volna ezekre a mesteri interjúkra, mert nem volt más? Ugyan.  A televíziózás sok tekintetben a műsorkészítők szellemi színvonalát  mutatja. A kereskedelmi adók híradóiban manapság szinte szó sem esik arról, hogy mi történik külföldön, legfeljebb egy-egy botrányszagú esetnek engednek utat a szerkesztők néhány másodperc erejéig. Csoda-e, ha provinciálisak maradunk?