A nagykövetségen minden és
mindenki a nagykövettől függ. A
nagykövet élet és halál ura. A nagykövetnek nem kell okosnak lennie, elég, ha
annak látszik, nem kell jól ismerni azt az országot sem, ahol dolgozik, mert a
munkatársai úgyis jól ismerik, ő pedig majd úgy tesz, mintha ő ismerné. Sőt,
mintha ő ismerné a legjobban. A nagykövet szabályozza a nagykövetség életét.
Nem csak a szabályokat határozza meg, de a kivételeket is. A nagykövet
hóbortjai szabályokká válnak. Új nagykövetek új szabályokat alkotnak és
szeretnek is új szabályokat alkotni, mert ebből érzik, hogy ők a nagykövetek. A
többiek nem számítanak. A Korábbi Nagykövetet nem zavarta, ha a diplomaták a
Titkárságon beszélgettek egymással, az Új Nagykövet a titkárnőjével megüzente,
hogy őt ez zavarja. A Korábbi Nagykövet gondoskodott arról, hogy a diplomaták a
földszinti konyhában ásványvízhez jussanak és kávét főzhessenek, az Új
Nagykövet azt mondta, hogy ezt a gyakorlatot felszámolja. A Korábbi Nagykövetet
nem érdekelte, hogy melyik munkatársa mikor jön munkába és mikor megy haza (a
diplomácia amúgy tagadhatatlanul huszonnégy órás szolgálat), az Új Nagykövet
viszont igényt tart arra, hogy a hét végén is rendelkezhessen beosztottjai
fölött.
Ha valaki megkérdezné, hogy miért és hogyan történnek ezek a
változások, azt a választ kapná, hogy azért történnek ezek a változások, mert a
nagykövet ezeket a változásokat helyesnek tartja. De természetesen senki sem
tesz fel ilyen kérdéseket, mert mindenki tudja, hogy a nagykövetségek így
működnek – és nem csak a magyar diplomáciában, de mindenhol a világon. Ha a
beosztottak mindenben a nagykövet utasítására várnak, akkor nem eléggé önállóak,
ha pedig önállóan cselekszenek, akkor nem eléggé fegyelmezettek.
-A csapatmunka híve vagyok – mondja a nagykövet, de nem
gondolja komolyan. A nagykövet csak
siker esetén része a csapatnak, és minden siker, ami születik, az neki köszönhető.
A nagykövet alatt dolgoznak a
diplomaták, akik között a Primus Inter Pares az Első Beosztott (EB), aki attól Első, hogy ő
kapja elsőként a nagykövet utasításait és szidalmait, rá hárulnak mindazok a feladatok, amelyekhez a nagykövetnek nincs kedve. A nagykövetségen ugyanis a Nagykövet az igazi
és egyetlen úr, akkor is, amikor nincs jelen.
Amikor a nagykövet nem tartózkodik az országban, akkor az EB lesz az
Ideiglenes Ügyvivő (IÜ), és kissé beleszagolhat a hatalomba. Például ő
kérdezheti meg a titkárnőtől reggelente, hogy mi újság?, ő használhatja
a nagyköveti autót, felesége pedig
nagykövetnének képzelheti magát. Amikor én IÜ voltam, nem használtam a
nagyköveti autót és a feleségem soha nem képzelte nagykövetnének magát, a
titkárnőm viszont mindig megsértődött, ha nem kérdeztem meg tőle, hogy mi újság? Én ugyanis tudtam, hogy ha a
nagykövet távol van, akkor nem lehet semmi újság. És nem is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése