Nem egészen értem, hogy
hogyan megy ez. A vizes (nem szeretem ezt a szót, de úgy fest,
megkerülhetetlen) világbajnokság költségvetése eredetileg 28 milliárd forint
volt, most már állítólag 90 milliárd körül jár és hol van még a vége? De
ugyanez történik egy vasútvonal fejlesztésénél,
a hajmeresztő fordulatokban
gazdag Budapest-Esztergom vasútvonal építésénél, a Kelenföldi és a Ferencvárosi
pályaudvar átalakításánál és minden nap hallani ilyen híreket, különösen az
Árpád-híd felől, miszerint egy előzetes költségvetés nem öt-tíz százalékkal
emelkedik, ami még elfogadható lenne, hanem két-háromszorosára, ami alapvetően
aláássa a kormányzati gazdálkodásba vetett bizalmat.
Mi ennek az oka? Az első ok az lehet, hogy eleve rosszul
számolják ki a várható költségeket azok az emberek, akiknek az lenne a dolguk,
hogy többé-kevésbé pontosan kiszámolják, hogy mennyi pénzt szánnak egy ilyen
vállalkozásra. Ha ők hibásan számolnak, akkor ezért valamiféle felelősség csak
terhelni őket, hiszen egy olyan országban, ahol – a kormányzat szerint –
szigorúan betartandó költségvetés van, nem lehet játszani a milliárdokkal. A
másik lehetőség, hogy eleve alábecsülik a várható költségeket, mert tudják,
hogy úgysem tartja be senki a kereteket, akkor meg minek a sok bajlódás, majd
menet közben módosítanak. És módosítanak is. Ha már egy vállalkozó megkapta a
megbízást, bizony körülményes visszavonni tőle és átadni valaki másnak, akkor
kezdődik a végeláthatatlan pereskedés, ami rendszerint tovább növeli a
költségeket. Aztán az is lehet, hogy a vállalkozó szándékosan alacsonyabb áron
vállalja a munkát, majd menetközben különböző ürügyekkel emeli a költségeket,
és ezzel praktikusan hülyét csinál megbízójából, a magyar kormányból.
Úgy fest, valami ilyesmi gyakorlat alakult ki
Magyarországon, nem számítanak a határidők, nem számít a pénz, manapság már
magyarázkodni sem kell, nem magyarázkodik a kormány, nem magyarázkodik a MÁV,
az útépítési mizériáknál néha próbálkoznak hamis ígérgetésekkel, aztán ezeket mindenki
elfelejti, jönnek az újabb ügyek, aztán azokat is elfelejtjük.
Még gondolni rossz arra, hogy a megpályázott budapesti
olimpia pénzügyei hogyan alakulnak majd. Már most létrejött valamiféle, de
ugyancsak kormányközeli bizottság, amelyik felügyelné a körülbelül – még
kimondani is szörnyű – 2000 milliárd forint elköltését, de hát az efféle
kormányközi bizottságok működését Magyarországon általában cinikus mosoly
követi. Csak megjegyzem, hogy a Pricewaterhouse
Coopers megvalósíthatósági tanulmánya szerint az olimpia látszólag mindig nagy
elismerést hoz az országnak, azonban ezek az elismerések múlandóak, a terhek és
adósságok viszont maradnak. Ráadásul az olimpiák költségvetése rendre elszáll,
a végösszeg gyakran köszönőviszonyban sincs a tervezett kerettel. Athénban a
kivitelezés elcsúszása miatt borult a büdzsé, de Londonban sem sikerült tartani
az eredeti számokat. A görög gazdaság rá is ment. Az olimpiák szervezésekor
a költségek végeredménye átlagosan majdnem másfélszerese annak, amivel
eredetileg számolnak – derül ki az oxfordi egyetem kutatóinak 2012-es
tanulmányából. E szerint 1960 óta még soha, sehol sem tartották
a büdzsét. Ez esetleg megérheti egy gazdag országnak.
Mi is azok vagyunk – de csak Orbán álmaiban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése