Pedig
mennyire akarta. Ha egyáltalán tudta, hogy mit akar. Az ember nem mindig azt
kapja, amit nagyon akar. „Miért kell nekem ezt csinálnom?” kérdezi gyakran a
munkatársaitól, akik azonban nincsenek felkészülve a válaszra. Ilyen kérdések a
Fehér Házban korábban nem hangzottak el. Ahhoz sem voltak hozzászokva, hogy
főnöküket nem érdekli a külpolitika és napközben televíziós sorozatokat néz,
nem írja alá az iratokat, nem olvassa a sajtószemlét és szemlátomást nemigen
tudja, mit kezdjen magával. Hiába, más volt az élet az üzleti életben,
különösen az ő szintjén, nem kellett jogszabályokkal, képviselőkkel,
szenátorokkal, bizottsági elnökökkel egyezkednie. Neki nem olyan bizsergető
érzés a hatalom, mint elődeinek, hiszen volt benne része éppen elég, éppen annyi
formalitással, amennyivel ő akarta.
-Indítsunk háborút Észak-Korea ellen –
javasolta egy alkalommal a tábornokainak, a katonák azonban csak a fejüket
rázták. – Akkor mit tegyünk?
-Kidolgozunk néhány javaslatot –
felelte a vezérkari főnök.
-Mire gondol? – érdeklődött Trump.
-Alternatívákat keresünk – adta meg a
választ a vezérkari főnök.
Trump üzletemberként már régen
felmondott volna nekik.
-És a mexikói fal ügyei hogy állnak? –
kérdezte egy kormányülésen.
-A tervek szerint a hossza háromezer
kilométer, most számolunk, de még nincs kész a szoftver – mondta a
belügyminiszter.
-És a kínaiak hogy tudták megépíteni
szoftver nélkül? – kérdezte idegesen az
elnök.
Lemondta a britek meghívását, pedig
kipróbálhatta volna a legjobb skót golfpályákat, gondolkodik, hogy elmenjen-e a legközelebbi G-20-ra, a moszkvai látogatást is
halogatja, Kína talán 2019-ben. A varsói látogatásra is csak úgy tudták
rábeszélni a szakértők, hogy folyékony gázt és hadifelszerelést adnak majd el a
lengyeleknek, ez megmozgatta.
Nem
érti, hogy mi a gond az oroszokkal, miért kötnek bele abba, hogy a családtagjai
és szakértői tárgyaltak velük még a választások előtt, végülis miért ne
tárgyaltak volna? Tiltja valamilyen törvény? Amúgyis a törvények mindig
tiltanak valamit, ami ésszerű lenne.
Csakugyan,
mit akarnak az oroszok? Trump vegyes
érzelmekkel figyeli őket. A jellegzetes amerikai kettős látás. Kiszámíthatatlannak
tartja őket, ám imponál neki az erős érdekérvényesítés, az a határozottság és eltökéltség, amivel szembeszállnak a világgal. Végtére
régen is szövetségesek voltak Hitler ellen és övék lett a győzelem. Nem akarnak
sem NATO-, sem uniós tagok lenni, a hamburgi titkos megbeszélésen Putyin
megmondta neki, hogy ragaszkodnak a kelet-európai érdekszférához. Az orosz
elnök azt is elmesélte neki, hogy amikor Hamburgba repült, különgépe nem
érintette a lengyel és a balti légteret, mintegy szimbolikusan. Karakán,
gondolta Trump.
Munkatársai úgy látják, hogy az elnök
eltunyult, meghízott, sokszor érthetetlenül rossz a hangulata, nyoma sincs
annak a lelkesedésnek, amit a kampány során tapasztaltak. Nem érti a kormányzat
bürokratikus útvesztőit, elveszettnek érzi magát, mindig arra gondol, hogy ő a
világ vezető hatalmának elnöke és mégsem történik minden úgy, ahogy szeretné.
Hát ez van most Washingtonban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése