Mostanában megszaporodtak a
Kína-szakértők az országban. Egyetemi tanár, pénzügyi tanácsadó, lelkész,
szociológus, eszmetörténész, mindenki tud mindent. Egyikük sem mondja, hogy talán, vagy esetleg. Többségük soha nem járt ebben a bejárhatatlan és
kiismerhetetlen országban, vagy, ami még rosszabb, eltöltött néhány-napot
Pekingben vagy Sanghájban és elájult vagy
kikészült attól, amit ott látott vagy
nem látott. A televíziós és rádiós műsorvezetők a szokásos felszínes
tudásanyaguk birtokában felteszik a legostobább kérdéseket, és elismerően
bólogatnak a hasonlóan ostoba válaszokra.
-Járt már Pekingben?
-Igen. Jártam.
-És mit látott?
-Az fantasztikus.
A műsorvezető elismerően mosolyog. Ez igen.
-Na, és Sanghájban?
-Ott is jártam.
-És mit látott?
-Az fantasztikus.
A műsorvezető ennél többre nem is kíváncsi.
Én közel öt évet töltöttem Kínában, riportkönyvet is írtam
róla, de van még néhány igen képzett diplomata és egy-két újságíró, akik igazán
ismerik Kínát. Csak rájuk valamilyen oknál fogva senki sem kíváncsi.
A kifeszített madárháló egyetlen szeme ejti rabul a madarat,
de ha egyetlen szemből álló hálót használsz, madarat sohasem foghatsz. Ezt
Lao-ce írta a 4. században.
Jól megfogalmazta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése