Igen, méghozzá az Örökös Trónörökös vidéki birtokán,
Highgrove-ban. "A small house in the countryside" mondja a
herceg titkára, amikor előzetesen útbaigazít. Londontól két órányi kellemes
autózás nyugat felé az M4-es autópályán, azután a 419-es úton. Az előkelőség és
a gazdagság Nagy-Britanniában többnyire nem párosul hivalkodással: a
kastély szót is kerülik, helyette a mi kis házunk kifejezést
használják, és közben hallgatnak a több hektáros parkról és az ott bóklászó
őzikékről, meg a mesterséges vízesésről és a vadevezésre is alkalmas hegyi
patakról, ha meg az ember ezeket megcsodálja és elismerését fejezi ki, csupán
azt felelik: ó, ez volt Albert bácsi szenvedélye: de ügyesen
megcsinálta. És valóban: nincs sorompó, nincsenek biztonsági őrök,
senki sem mondja, hogy hol parkoljak. Egy könnyű apero a
kertben. Az alkalom Makovecz Imre látogatása, Károly herceg szeretné, ha részt
venne a leégett windsori kastély felújításában (végül nem jött össze az üzlet).
Felbukkan egy süket, rövidlátó és szellemileg leépült komornyik, aki többnyire
azzal van elfoglalva, hogy a szája széléről csordogáló nyálát itassa a
zsebkendőjével, összekeverje a rá bízott kabátokat és a megrendelt italok
helyett sűrű, rutinos bocsánatkérések közepette mindenkinek más italt hozzon
ki, mint amit rendelt. Oh, sorry. A vendégek azonban ezt
vidáman szemlélik és még a vállát is megveregetik: az öreg Jack. Hetven
éve dolgozik nálunk, de eddig nem volt rá panasz. És milyen jól tartja
magát.
Károly jókedvű, szorgalmasan kortyolja
italát, úton az étkezőasztal felé pedig belém is karol.
-Fürj lesz a vacsora - mondja jókedvűen. -
Skóciából hozattuk, ma reggel.
-Hát ez jó hír - felelem savanykás
mosollyal. - A fürjről itt, Angliában tudtam meg, hogy tüdőbeteg veréb méretű madár,
de annyi csont van benne, mint egy hüllőben, a húst pedig legfeljebb
manikűrcsipesszel lehetne lefejteni róla.
És nem is csalatkoztam. Na és
köret? Köret nincs? Néz rám csalódottan Makovecz. - Legalább krumpli
lenne. Vagy savanyúság.
De hát ilyen helyen nincs krumpli, csak
fagyott zöldborsó, kőkemény sárgarépa és ízetlen zöldbab, a savanyúságot itt
pedig csak arckifejezésben ismerik. Fantasztikus menü, mondja
lelkesen a mellettem ülő brit királyi építészeti iroda tagja. Vacsora után az
építészt és feleségét viszem haza. Hát, baszod, valamit ennünk kell már,
szólal meg Makovecz, amikor London külvárosába érkezünk.Betértünk egy
McDonald’s-ba. Késő este volt, éppen zárás előtt. Hamburgert rendeltünk
dupla sültkrumplival. A személyzet csendben, némi részvéttel figyelte, hogyan
zabálunk. Szomorú látványt nyújthattunk. Gondoltam, megemlítem nekik, hogy
éppen Károly hercegtől jövünk, azért vagyunk ilyen éhesek, de aztán arra
gondoltam, hogy egy magyar diplomata ne ássa alá az Udvar tekintélyét.
Makovecz egyik munkatársa még fényképezett
volna, de udvariasan szóltak neki, hogy itt csak Morley von Sternberg udvari fotós készíthet
képeket. Kérte, hogy amennyiben külon is közölnénk a képeit, említsem meg a
nevét. Ezen, gondoltam, nem múlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése