Látszólag sikeres, kitartó és sokoldalú üzletember, aki az olajiparon kívül eddig kevesen ismertek. Most azonban megtalálta a felelősség és ránehezedett a vállaira. Őt tartják ugyanis felelősnek a Mexikói-öbölben történt súlyos katasztrófáért, aminek következtében akár szét is széteshet a British Petroleum. Hayward végkielégítésként megkapja egy évi fizetését és más juttatásokat, összesen egymillió fontot (több mint 340 millió forint), majd pedig megilleti évi 600 ezer fontos nyugdíj, amit a szabályok értelmében akár azonnal is igénybe vehet. Ő azonban csak 53 éves, esze ágában sincs visszavonulni, azt nyilatkozta, hogy szeretne újra élni, ezért a BP orosz vegyesvállalata igazgatótanácsában tevékenykedik majd tovább.
Haywardot sok támadás érte, amelynek kárait csak tetézte rossz kommunikációjával. Miközben azt mondta, hogy minden gondolatát a tragédia köti le, benevezett egy vitorlásversenyre. Végülis, mit tehetett volna?
Ezt a brit férfiút amúgy nagy tehetségnek tartották, amihez kissé ambiciózus személyiség párosul: 1992-től Kolumbiában, majd 1995-től Venezuelában irányította a BP kutatásait. 1997-ben Londonban már ő a kutatási igazgató, de foglalkozik pénzügyi műveletek irányításával is. 2003-től kutatási és kitermelési vezérigazgató-helyettes lett. 2007-ben végre ő a vezérigazgató. 2009-ben fizetése meghaladta az egymilliárd forintot.
De az igazi kérdés az: csakugyan felelős-e Hayward? Hiszen a világban számos olajkutat fúrnak, számos olajkút termel, egy-egy baleset miatt még nem áll le az iparág, akármekkora legyen is a szennyeződés. Ki követte el az igazi hibát? Egy munkás, aki rosszul fordított el egy csavart? Egy technikus, aki nem figyelt fel egy korai anyaghibára? Egy ellenőr, aki nem akart szólni a munkatársainak, mert már péntek délután volt?
Persze, divat lett mostanában „vállalni a felelősséget”, akár olyasmiért is, amihez a vezetőnek esetleg semmi köze sem volt. Japánban legendásan akkor is lemond a közlekedési miniszter, ha egy vonat áramszedője meghibásodik, elvégre, mondják, politikai felelősség is van a világon. Ám csakugyan így van-e? Azt gondolom, hogy így helyes és egyre inkább így kell lennie. Tony Haywardnak most meg kell tapasztalnia, pontosan mit is jelent ez a szó: felelősség.
Elbukott a ferihegyi reptér egy repülésbiztonsági vizsgálaton. A vizsgálatot az Európai Unióval közösen folytatták: azt ellenőrizték, mennyire tartják be a repterek a 2010 áprilisában egy uniós utasításban megfogalmazott szigorító biztonsági intézkedéseket, és bennünket vizsgáltak elsőként. Gondolom, ez sem véletlen, mi, magyarok gyakran szeretjük nagyvonalúan kezelni a szabályokat és a rendeleteket, nem ellenőrizzük azok végrehajtását.
Ferihegyen májusban és júniusban "egy tucat ponton" hiányosságokat találtak az ellenőrök, amiért aztán leminősítették Magyarország egyetlen komoly nemzetközi repülőterét. Rossz hír, a lényeg az, hogy Ferihegyen nem vették túlságosan komolyan az uniós rendszabályok alkalmazását, ám egyelőre szó sincs arról, hogy valaki vagy valakik felelősséggel tartoznának azért, ami most a légiutasokra és a légitársaságokra vár. Sőt, a repülőtér kommunikációs vezetője a „mintha-mi-sem-történne” arckifejezésével annyit mond csupán, hogy a hibákat (amelyekről egyébként fogalma sincs) kijavítják. Damage is done, mondja az angol, azaz a baj már megtörtént. Lehet, hogy az igazi felelős éppen vitorlásversenyen van. Mindegy.
Én figyelni fogom, mi történik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése