Regényt írok a hatvanas évek egyik nagy esetéről, az Onódy-ügyről, ami akkoriban lázban tartotta Budapestet. Nem volt bulvársajtó, ezért a fontos információk pletykák útján terjedtek. Így keveredhetett bele Bara Margit és számos légikisasszony is. Erről még majd később. És milyen különös dologra bukkantam: mintha ma történnne velünk. 1964-ben a nemzeti jövedelem növekedése öt százalékkal elmaradt a tervezettől, miközben az előirányzott felhasználás nagysága változatlan maradt, nem volt más megoldás tehát, „nyugati” hiteleket kellett felvennünk. A pártsemleges szakemberek már ekkor látták, hogy a rendszer hosszútávon nem lesz finanszírozható, ám ezeket a véleményeket nyilvánvalóan nem hangoztatták, aki pedig mégis hangoztatta, arra legyintettek. Az akkori állampárt vezető testülete, a parlamentet helyettesítő, nagyokoskból álló Központi Bizottság 1964. decemberi ülésén megszavazott 1965-ös népgazdasági terv "takarékos gazdálkodást és optimális esetben az addig elért színvonal megtartását" tűzte célként, ám a rendszerek működésén nem tudtak változtatni. Központi takarékossági rendszabályokról, szigorú létszám- és bérgazdálkodásról beszéltek, hatszázalékos „adminisztrációs” leépítés következett volna az államigazgatásban, a vállalatoknál és minisztériumoknál.
1965. január 3-tól jelentősen emelték a szuperbenzin, a rum- és pálinkaféleségek, az „újonnan forgalomba hozott divat- és luxuscikkek” árát és a telefondíjakat, majd hamarosan sor került a másodállásból és mellékfoglalkozásból származó jövedelmek megadóztatására, a kisiparosok és a szabadfoglalkozásúak adójának, valamint a bor- és szeszjövedék forgalmi adójának növelésére. "Szilárdítani kell a munkafegyelmet, szervezettebbé kell tenni a gazdaságot" - mondta Kádár. Mintha ez ilyen egyszerű lenne. Lehet, hogy sokan a homlokukra is csaptak és nem értették, hogy ez nekik eddig miért nem jutott eszükbe. Takarékossági intézkedéseket vezettek be, amelyek persze csak egy ideig voltak tarthatóak, aztán megint ment minden a maga útján, mint korábban. Kádár még az ideológiát is megfogalmazta: "a szocializmus elmélete jó, gondok csak a gyakorlati megvalósításban vannak. Egyes vezető elvtársak pedig gátlástalanul és érdemtelenül, kispolgári beidegződésüktől hajtva csak a saját anyagi javaikat gyarapítják, és önös boldogulásukat hajszolják a közösség rovására."
A gondok tehát nem ma kezdődtek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése