Az a bizonyos kék lámpa és a finn példa

Nem tehetek róla, nekem az a bizonyos, a kormányzati vezetők autójára helyezett kék lámpa mindig a visszamaradott hatalmi rendszerek jelképe. Nyilván senki sem gondolja komolyan, hogy például egy magyar agrárminiszternek szüksége van megkülönböztetett védelemre. Volt szerencsém Fazekas Sándort kísérni finnországi látogatása során, ahol senkinek sem jutott volna eszébe kék lámpát tűzni a gépkocsijára. A brit miniszterelnök gépkocsiján sem láttam soha ilyen megkülönböztető jelzést, és amikor a finn államelnök felkereste nagykövetségünket Helsinkiben, ő sem használt ilyen eszközt. Vajon miért van az, hogy Magyarországon olyan erős a korábbi, más szempontból megvetett politikai rendszer által használt "nekünk több jogunk van" kiváltságok iránti csillapíthatatlan vonzalom? Vajon miért nem mondják azt minisztereink az őket fuvarozó biztonsági kísérőnek,  hogy "ugyan, Józsikám, inkább induljunk időben"? Arról meg  most nem is beszélek, hogy a finn külügyminiszter, Alex Stubb budapesti látogatására indulva még az őt amúgy illető kormányvárót sem vette igénybe a Helsinki nemzetközi repülőtéren, sorban állt a biztonsági ellenőrzésre váró utasok között.  Követendő példa, írhatnám, ha hinnék abban, hogy ezt a példát követik a magyar politikusok is.  Erőfeszítéseim azonban nyilván reménytelenek...