A finnek aztán értik a módját
Egy alkalommal, hazafelé
tartva a nagykövetségről, egy finn teherautó kissé közel jött hozzám, lesodorta
a visszapillantó-tükrömet, majd megállás nélkül továbbhajtott. Megjegyeztem a
rendszámát, felírtam magamnak a helyet és az időpontot, majd másnap bementem a
biztosítóhoz. Hosszas kárfelvétel következett, akárcsak a régi időkben a
budapesti Hamzsabégi úton.
-Szemtanúja van? – kérdezte a biztosító ügynöke, egy komoly,
szemüveges finn lány.
-Nincs – feleltem. - De felírtam a rendszámát.
-Az önmagában semmit sem jelent. Bárki bármilyen rendszámot
felírhat.
-A festéknyomok ott vannak a kocsin. Megnézi?
-Elhiszem – felelte és felírt valamit az adatlapra. – Tudott
beszélni a teherautó vezetőjével?
-Nem tudtam, mert elhajtott.
A lány ismét tett egy bejegyzést a papírra.
-Hát így nem lesz könnyű – sóhajtott.
-Talán keressék meg – javasoltam.
-Mi nem kereshetjük meg őt, csak a rendőrség. Tegyen
feljelentést.A nagypapám egyébként amatőr kajakos, egyszer evezett a Tiszán - mosolygott, én is mosolyogtam, de nem őszintén, mert éreztem, hogy ez a dolog halálra van ítélve. De
azért elmentem a rendőrségre.
Kitöltöttünk egy hosszú, finn nyelvű kérdőivet, amit
aláírtam. Fiatal, rokonszenves és türelmes rendőr tárgyalt velem, jól beszélt angolul, a
nagymamája, mesélte, a városi kórussal járt is Magyarországon, sokat mesélt
neki a Balatonról.
Ennek azért örültem.
-Szemtanúja van? – tértünk vissza a tárgyra.
-Nincs – feleltem, de némi türelmetlenséggel a hangomban. - De felírtam a rendszámát.
-Az önmagában semmit sem jelent.
-A festéknyomok ott vannak a kocsin. Megnézi?
-Elhiszem – felelte és kiegészítette az adatlap egyik
rovatát. – Tudott beszélni a teherautó
vezetőjével?
-Nem tudtam, mert elhajtott.
-Hát igen. Ezesetben kiküldünk neki egy levelet, hogy
vállalja-e a felelősséget, ennél többet azonban, sajnos, nem tehetünk. Ha nincs
személyi sérülés, a vezető döntésén múlik, hogy megáll-e a helyszínen vagy sem.
-És mikor válaszol majd?
-Nem kötelező válaszolni. Ha akar válaszol, ha nem akar, nem
válaszol, mi nem kényszeríthetjük.
-Esetleg adja meg nekem a gépkocsivezető adatait, majd én
beszélek vele.
-Sajnos, ezt nem tehetem, védenünk kell a személyi adatokat.
-És engem ki véd meg?
Erre a rokonszenves finn rendőr nem válaszolt.
Kikísért az udvarra, mutattam neki a sérült autót.
-Szomorú – mondta együttérzéssel. – Tudja, az a baj, hogy ha
valaki vállalja a károkozást, balesetet okoz, akkor a biztosító azonnal emeli a
díjat. Így aztán az autósok nem érdekeltek abban, hogy elismerjék a
felelősségüket.
-És ez így igazságos? – érdeklődtem, de éreztem, hogy már
feszítem a beszélgetésünk lehetséges határait.
-Azt nem tudom – ismerte be a rendőr. – De mi ezt szoktuk
meg.
A teherautó vezetője természetesen nem válaszolt a rendőrség
levelére, én pedig a saját pénzemen javíttattam meg az autót. Persze, védeni kell a személyi adatokat. De akkor minek a
biztosító? És hol az igazság?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése