Zavar a baloldalon - II

A kommunikáció. Hát igen, mint mindig. A baloldal, nevezetesen az MSZP, majd később az Összefogás meglehetősen szerencsétlenül választott szóvivőket. Mintha szándékosan törekedtek volna arra, hogy jellegtelen, száraz alakokat helyezzenek előtérbe. A hanyatlás Török Zsolttal  és a vidéki primadonna-stílusú Kormos Katával kezdődött, amikoris Mesterházy - szokás szerint - azt ígérte, hogy megújul a kommunikáció, majd a még szürkébb és még halványabb Veres Gáborral és a kedvetlen, megfáradt Budai Bernadettel folytatódott. Csak semmi eredetiség és semmi humor - mintha ez lett volna a kiválasztás alapja. És még belekavarták szegény, jobb sorsra érdemes Kunhalmi Ágnest is. De sehogyan sem találták a helyüket. Felkészültek a feladatra? Tudták, hogy milyen munka vár egy politikai pártra a választások előtt? Nyilván nem. Másképpen aligha adódott volna olyan helyzet, mint amikoris elnöküket, hazaérkezve az Egyesült Államokból, újságírók serege várta és majdnem fellökte a pártház bejárata előtt, miután négyszemközt, valahol, találkozott Simon Gáborral. Hol voltak akkor a szóvivők? Miért nem hívták be a média embereit akkor egy almáspitére vagy pogácsára, vagy egy kávéra a pártház egyik termébe? Miért nem tartottak egy tisztességes sajtókonferenciát? Hol volt akkor a kommunikációs vezető, akinek akkor ezt a forrongó helyzetet kezelnie kellett volna? Kommünikét fogalmazott az irodájában? Csakugyan, hogyan történhetett meg mindez? Gondolt akkor valaki arra, hogy ez hány százalékot jelent majd április 6-án?