Háború a csokinyuszik ellen

Magam is nagy híve vagyok a kemény fogyasztóvédelemnek, szeretem tudni mit mennyiért, mi meddig szavatos, mit hogyan lehet cserélni. Na és most végre van egy szervezet, ami katonás fegyelemmel, kódolt nevekkel akciókat és razziákat szervez, ráadásul nyilvánosan  (a kereskedelmi televíziók is hálásak, szaftos látvány a kenyérbe sült egér, még izgalmasabb, amikor az álszakállas riporter ellenőröket kísér), persze, rendben van ez, tudjuk, mindenki csal, a hatóság viszont legyen hatóság, de hát szokás szerint mi magyarok mindig alulcélzunk vagy fölécélzunk. Ha húsvét, akkor csokinyuszi. A sonkát is megnézik az ellenőrök, tanácsokat is adnak, de adnak tanácsokat a hetnesek is, de azért mégiscsak a csokinyuszi az igazi ellenfél. A főellenőr Micsurin-típusú kissé szűk, sildes fehér sapkában peckesen jár-kel a piacon és nézegeti a csokinyuszik popsijára ragasztott használati útmutatást, na kérem, ebben csak harminc százalék a kakaóvajtartalom, nem beszélve a szójalecitinről, hát kérem, ezt nem lehet gyerekeknek adni, az eladó érvelne, hogy ez megfelel az európai uniós szabványnak, ugyan kérem, intik le az ellenőrök és már számlázzák is a büntetést. A közvélemény meg mellettük áll, így van, büntessük, akit lehet. Szójalecitin, na még csak ez kellene. Tiszta Csernobil leszünk.

Első látásra tehát minden rendben. Mellesleg a fogyasztók is kapnak okos tanácsokat: olvassák el alaposan a  termék körülbelül két milliméteres betűméretű használati utasításait, az üzletekben legyenek bátrak és kezdeményezőek, érdeklődjenek, legfőképpen azonban éljenek jogaikkal. És kell is a buzdítás. Nemrégen egy bevásárlóközpontban utasított a pénztáros, hogy cseréljem ki  a kiválasztott csokinyuszit, mert a fenekére ragasztott vonalkód megsérült.

-Én vigyem vissza? – szerettem volna élni a jogaimmal.

-Ki más? – nézett rám a pénztáros, mert nyilván ő is élni szeretett volna a jogaival.

-Akkor feltehetően nem tetszett engem megismerni – feleltem.

-Miért? Ki maga? – érdeklődött némileg visszafogottan, nehogy esetleg megbántson egy közjogi méltóságot vagy egy televíziós műsorvezetőt.

-Én vagyok a vevő – mondtam, általános meglepetést keltve.

Aztán jött egy görkorcsolyás főnök, rosszkedvűen kicserélte a nyuszit. És nekem is odaszólt.

-Ha ideges vagy, öreg, vásárolj máshol – majd elhúzott.

Talán mégsem a csokinyuszi az igaz ellenfél.