A banknak így kényelmes

Az automata pénzkiadó elnyelte a bankkártyámat. Logikusnak látszana, ha az ember ilyen esetben felhívná a számlavezető bankfiókot és megkérdezné, mi is a teendő. De hát az én számlavezető fiókom telefonszáma nem nyilvános, mert a bankom nem szeretné, ha az ügyfelek „leterhelnék” az ott dolgozókat. A  megfelelő kód beütése után a központi telefonszámon némi várakozás és kényszer-zenehallgatás után sikerül meggyőznöm az ügyfélszolgát, hogy én vagyok én,  kissé talán türelmetlen is vagyok, az ügyfélszolga szabadkozik, neki ez a kötelessége. Na és, hogyan tovább? Velem Finnországban is történt már hasonló, ott a bank másnap küldött egy elektronikus levelet, beazonosítottak, majd két nappal később postán visszaküldték. De hát ez Magyarország, a bonyolult megoldások hazája. Szóval, hogyan tovább? A központi ügyfélszolga felvilágosít, hogy a kártyát a rendszer visszaküldi abba a bankfiókba, ahol a számlát nyitottam (harminc éve), történetesen Budapestre. Csakhogy én már évek óta Nyugat-Magyarország egy kis településén élek, felelem, itt vezetik a számlámat is, tudják a címemet, telefonszámomat. Éppen a rendszer nem tudná?  Mostanában nem járok Budapesten, ezért kérhetném, hogy küldjék el a bankkártyát a számlavezető fiókba, netán a lakcímemre? Sajnos, ez nem lehetséges, ezt   csak Ön kérheti  a számlavezető fiókjától. És felhívhatnám a számlavezető-fiókomat? Sajnos, ez sem lehetséges, ez csak személyesen intézhető el, be kell oda fáradni. Ez esetben, mondom ironikusan, személyes jelenlétemmel mégiscsak terhelnem kell az ott dolgozókat, csak közben még számos más dolgozó is feleslegesen dolgozik. Hallgatás, ez már nem az ügyfélszolga munkaköri kötelessége. Győzött a szabályzat.