1985-ben, Delhiben egyszerű kezdő diplomataként volt szerencsém végighallgatni az egykori amerikai
nemzetbiztonsági tanácsadó és híres politológus, Zbigniew Brzezinski előadását
arról, hogy a Szovjetunió és vele a szocialista világrendszer az évezred
környékén összeomlik. Brzezinski fontos és befolyásos ember volt, úgy gondoltam
tehát, hogy az, amit elmondott, egy rejtjeltávirat témája lehet, ezért
lekanyarítottam néhány sort és beadtam Próbáld Géza nagykövetnek.
Alig értem vissza akkori munkahelyemre, a kulturális
intézetbe, amikor csengett a telefon. A nagykövetség titkárnője hívott és
közölte, hogy a főnöke látni kíván, méghozzá azonnal. Újra kocsiba ültem tehát
és néhány perc múlva már ott ültem a kövér, bajuszos misszióvezető irodájában.
Kezében tartott a a táviratomat és láthatóan reszketett az idegességtől.
-Mi az istent akarsz ezzel, Gyurikám? – kérdezte a maga
nyílt, közvetlen stílusában. – Azt akarod, hogy hazabasszanak mindkettőnket?
-Már miért basznának haza bennünket? – kérdeztem vissza. –
Amit leírtam, az nem az én véleményem.
-Még szép – csattant
fel a nagykövet. – Még szép.
-Mindig azt kérted, hogy…
-De nem így, b***od, de nem így – mondta Próbáld. – A végén
még azt hiszik otthon az elvtársak, hogy mi azt gondoljuk, lehet valami abban,
amit ez a Brzezinski mondott. Pedig mindketten tudjuk, hogy a szocialista
világrendszer soha nem omolhat össze.
A nagykövet bedobta a jelentést a szemétkosárba és intett, hogy távozhatok.
Valamikor a kilencvenes évek közepén véletlenül
összefutottunk a Moszkva téren. Köszöntünk egymásnak, ahogy illik, hogyvagy, hogyvagy. Felmerült bennem,
hogy eszébe juttatom azt az esetet Brzezinskivel, de azután meggondoltam magam.
Végülis csak azt tette, ami a kötelessége volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése