Nézzetek M1 Híradót

Mert ilyet még nem láttatok.  Színtiszta állami propaganda, egyszerű kivitelben. Primitív szerkesztési elv szerint működik,  a lényege, hogy kizárólag kormányzati tényezők szerepeljenek benne, akik elmondják, hogy az ország sikeres, jó irányba halad és még jobb irányba halad majd. Mindig kell egy-két miniszter, és legalább öt-hat államtitkár, akik megerősítik, hogy ez így van. 

Az egyik főszereplő Szíjjártó, aki naponta nyit meg külföldi üzemeket, legyen az csavargyár vagy cérnagombolyító, és nem győzi hangsúlyozni, hogy Magyarország Közép-Európa, sőt, Európa motorja, a befektetők paradicsoma. Rendszeresen láthatjuk Varga Mihályt, aki gazdasági adatokat ismertet, amelyek igazolják a sikereket. Vannak mondatok, amelyeknek minden nap szerepelniük kell: „ez rekord a korábbi évekhez képest”. Vagy: „célunk, hogy a lakosság is érzékelje a gazdaság fejlődését”.  Az idegenforgalom ragyogó évet zárt, soha ennyi külföldi még nem járt Magyarországon (ez ugyan nem  igaz, de az igazság nem számít). A mezőgazdaság virágzik, állítja Fazekas miniszter,  mert feltehetően nem látja a piaci árakat, aztán áttér kedvenc témájára, a hungarikumokra, aminek a jelentőségét épeszű ember nem érti, hiszen minden országnak vannak saját termékei  (sajnos, nekem mindig a skót whisky jut eszembe), de ezért nem kell nemzeti bizottságot kreálni, telefonon elérhetetlen titkársággal, a kiskereskedelmi forgalom meghaladta a várakozásokat, állítja egy államtitkár, ami természetes, hiszen csak az áremelkedésekre kellene gondolni, de hát erre senki sem gondol. Állandó vendég Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági tanácsadója, az ő feladata, hogy ébren tartsa a  „migránskérdést”, elmondja, hogy a veszély nem múlt el annak ellenére, hogy „hazánk vezető szerepet játszik a probléma megoldásában”.

         Fontos szerkesztési elv, hogy a politikusoktól soha semmit nem kérdeznek, a riportereket ugyan lehet néha látni, ám feladatuk mindössze annyi, hogy a mikrofont egyenesen tartsák. Ugyanez a helyzet a külpolitikai tudósításokban. A  műsorvezető elmondja a hírt, a tudósító elmondja még egyszer, a műsorvezető megköszöni a tudósítást és vége. Semmi pozitívum sem szivároghat be. Egy-két protokoll-hír, néhány baleset, kormányválság, tüntetések távoli országokban. Ha szakértőket kérdeznek meg, ők kizárólag kormányközi munkahelyekről érkeznek, véleményük alátámasztja a kormányzati álláspontot.  És az értelmes néző csak csodálkozik: ennyi volt az egész?

A műsorvezetők komorak, soha egy mosoly, de még egy félmosoly sem. Többnyire hangsúlyozás nélkül beszélnek, tekintetük olyan, mintha éppen egy elvetélt észak-koreai rakétakísérletet kellene bejelenteniük, feltehetően nem jutott el hozzájuk a köztársasági elnök óhaja, miszerint népünk humorosan közeledjen komoly ügyekhez.

És még nincs vége: a propaganda nem kíméli az időjárás-jelentést sem. A táncoslábú fiúk és szűkruhás lányok kerülik a „hideg” szót, helyette a „kissé hűvösebb” a szabályos. Szél sincs, csak légáramlat. És kötelező a „jövő héten jobb idő lesz” kifejezés.

Akkor mégis miért nézzük az M1 Híradóját? Pontosan ezért. Tudnunk kell, hogy létezik egy ilyen ál-világ, aminek semmi köze az objektivitáshoz, hogy érzékeljük, micsoda szűrőkön mennek át ezek az információsnak szánt műsorok és vegyük észre, hogy a magyar kormányzat körülbelül ennyit szeretne tudatni saját magunkról és nem is kell, hogy a néző, ha csak ezt a csatornát nézi, ne is tudjon többet.