Pedig
érdemes, mert így megismerheted Magyarország rejtett arcát. Én magam egy szemműtétem kontrolljaira
többször is utaztam a betegszállítóval Tihanyból Szombathelyre és vissza. Béla,
a kissé elhanyagolt Ford Transit vezetője a megbeszélt fél nyolc helyett már
hétkor a ház előtt áll, sok az utasunk, mondja, közben elpöcköli a cigaretta
csikkjét, aztán indulunk. Jókedvű fiú, sokan azt gondolják rólunk, hogy
kiszuperált mentősök vagyunk, mondja, ő amúgy csakugyan mentős volt, de
otthagyta, elege volt, mentős csak az lehet, akiben van elhivatottság, neki sok
volt a feszültség, de a betegszállítás sem olyan nagy öröm, Németországban az ötszörösét kereshetné, de
nem tud menni, a felesége és a két gyerek miatt, végülis nem mindenkinek való a
külföldi élet, itthon nyugalmasabb. Első állomás Veszprém, Béla régi ismerőseit
vesszük fel, mindketten naponta sugárkezelésre járnak Szombathelyre, gégerák,
mondja Géza, középkorú férfi, még a szocializmusból maradt, rojtos autóstáska a
hóna alatt, a másik Erzsi, szenvedés az
élet, mondja ő, indulás után szendvicset csomagol ki egy Centrum-zacskóból,
körbekínálja, némi panaszkodás, amiért ennyit kell utazni, Győrbe is
mehetnének, de valamiért a szombathelyi kórházba utalták be őket, a következő
állomás Zirc, de előbb még megállunk egy élelmiszerboltnál, vizet veszünk, az
eladó ismerősként üdvözli az utasokat, szemlátomást ez bevett gyakorlat, Géza a
járdán rágyújt, most már mindegy, mondja, nem hisz a sugárkezelésben, amúgyis már
rokkantnyugdíjas, a felesége évekkel korábban elhagyta, úgysincs mit csinálnia
egész nap, így legalább nincs egyedül, a cigarettákkal végeznek, Béla sürgeti a társaságot, Zircen betolatunk egy öregek otthonába, Béla kiszáll, két
ápolóval tárgyal, Jenőt, egy nyugdíjas bácsit kellene Körmendre szállítani, de
ő nem akar menni, tolószékben ül, kabátban, kalappal a fején, kis zacskó az ölében, maradni akarok,
mondogatja, egy rampán tolják fel, nem akarok még meghalni, egy ápoló megnyugtatja, hogy másnap
visszahozzák, Jenő bácsi az ebédje miatt
aggódik, de az ápoló megnyugtatja, hogy félreteszik,
még egy utasunk van, mondja Béla, keskeny, göröngyös utakon haladunk, térképre
nincs szükség, minden települést ismer Nyugat-Magyarországon, és ismeri a
kerülőutakat is, ha nagy a forgalom, vagy baleset történik, azonnal tud
váltani, meg a kollégák is jeleznek telefonon. Szentimrefalva olyan falu,
mintha a világ már végetérne előtte, kétszáz lakos, embert sem látunk sehol,
egy bolt és egy kocsma, egy kis mellékutca legutolsó házához megyünk, itt már nincs is élet, a ház ablakai
bedeszkázva, a vakolat már régen lehullott, a kerítés bedőlt, itt él egyedül
egy idős, rákos férfi, a járás is nehezére esik, Béla támogatja, tulajdonképpen
mentőknek kellene vinni, mert bármikor
rosszul lehet, de hát aztán mégis mi visszük, Gézával segítik fel a hátsó
ülésre, már nem fogjuk visszahozni, mondja nekem a sofőröm, nincs senkije, az
ablakai azért vannak bedeszkázva, mert ha nincs otthon, kirabolják, a kutyáját
megmérgezték, a szomszédjai vásárolnak neki ezt-azt, a háziorvos is látogatta,
de megmondta, hogy nincs értelme itt tartani, így ér véget egy élet egy kis
magyar faluban, a férfi maga elé néz, hátra sem fordul, nem akarja látni a
romos házat, ami valamikor az otthona volt. Most már csendben utazunk
Szombathelyig, Béla először a sugárkezelésre érkezőket kíséri fel, át kell
adnia őket egy orvosnak, délután aztán majd jön értük, a szentimrefalvai
férfiért hordágyat hoznak le a sürgősségiről, aztán majd elhelyezik valahol, ez
már rutinfeladat nekik, sok az öreg, akik már nem tudnak gondoskodni magukról,
a végén engem visz a szemészetre, délután majd jön vissza értem is, várjak csak
türelemmel, neki van még egy útja Körmendre.
Hazafelé még megállunk Farkasgyepűn, a
tüdőszanatóriumban, rozzant nénit veszünk fel, vége a kezelésnek, visszük őt is
haza Veszprémbe. Panaszkodik, mert otthon nem várja senki, amúgyis vége az életének, útközben megállunk a
szokásos élelmiszerboltnál, Béla vesz neki konzervet vacsorára, felviszi a
csomagját a lépcsőn. Délután ötre én is hazaérek.
-Nagy utazás volt – mondom Bélának.
Kiszáll, elszív egy cigarettát, szokása
szerint elpöcköli a csikket.
Holnap neki kezdődik újra az egész.
ez jó - élménynek is, írásnak is...
VálaszTörléshelló
VálaszTörlésEgyszerű és megbízható hitel ajánlat
Minden pénzügyi igényét a pénzügyi szervezet támogatások több rövid távú és hosszú saját hitelek kezdve 3000 euró 10.000000 euró valaki komoly, megbízható és becsületes ki akar-hoz kap a hitel. Az én-m kamatláb 2-4 %, attól függően, hogy a kölcsönzött összeg. Több mint 1-35 éve lehet fizetni. Szervezetünk nem egy bank, és nem kér sokat a dokumentumok. Tehát, ha szüksége van egy kölcsön nyugodtan lépjen kapcsolatba velünk további információt a feltételeinket. Kérjük lépjen velünk kapcsolatba
E-mail: junkerclaudiahannelore@gmail.com
E-mail: junkerclaudiahannelore@gmail.com
köszönöm