A kínaiak úgy tudják, hogy övék a
Föld legnagyobb és legfejlettebb kultúrája, ők találtak ki mindent, amit
érdemes kitalálni a világon, még a kávédarálót is, és amit ők nem találtak ki,
azt már nem is érdemes kitalálni. Ebben az országban át kell értékelni a távolság
és a méret fogalmait, ők emelték a Nagy Falat, amiről később
kiderült, hogy az egyetlen ember által épített létesítmény, amit a Holdról is
látni lehet, de ez különösebben nem érdekli őket, végtére is nem azért
építették, hogy a Holdról lássák, hanem, hogy védekezzenek az idegen hódítók
ellen, aminthogy nem foglalkoznak azzal sem, hogy róluk mit gondolnak, cserében
ők sem gondolnak semmit másokról. Más népeket nem szeretnek, de nem is
gyűlölnek, elfogadják, hogy más népek másképpen gondolkodnak és azt szeretnék,
ha más népek is elfogadnák, hogy ők is másképpen gondolkodnak.
Nem sértődnek meg, nem haragszanak, és nem
értik, hogy a kerekszemű, nagy orrú idegenek miért sértődnek meg apróságokon és
miért tartanak haragot olyan ügyek miatt, amelyeknek másnap már nincs
jelentősége, nem értik a csodálkozásomat, sőt, azon csodálkoznak, hogy mit
csodálkozom annyit olyan dolgokon, amelyeken nem kell csodálkozni, Kínában sok
minden másképpen van, itt türelmesnek kell lenni, teát kell inni, selyemruhában
kell járni és porcelántálból kell enni, meg kell szokni, hogy a
kereszteződésben ezer biciklista indul el egyszerre és ezer irányba, hetek
alatt változik egy város vagy városrész arca, új épületek emelkednek, új
autóutak vezetnek ott, ahol legutóbb még csak mezőt láttunk, a kínaiak
megtanultak pókerezni, cigarettázni, elsajátították a nyugatiak tudományos
módszereit, közben a saját képükre formálták a szocializmust és a
kapitalizmust, tudják, hogy senkit sem szabad utánozniuk, mert abból csak baj
származik, és rájöttek, hogy értenek a nemzetközi kereskedelemhez. Nagy
távlatokban tekintenek a történelemre, és rendíthetetlenül hisznek abban, hogy
az idő nekik dolgozik. A Földön több, mint egymilliárd kínai él nagyjából
akkora területen, amelyen Európa kétszer elférne. Ők maguk legalább annyira
különböznek egymástól, mint az európai népek, azaz vannak magas termetű, nagy
csontú észak-kínaiak és apró, törékeny déliek. Gyermeki szívvel szeretnek
barátkozni és önfeledten ápolják a családi kötelékeket. Nagy ünnepeken képesek
többezer kilométert utazni csakis azért, hogy újra láthassák fél éve nem látott
rokonaikat. Hiszen mi lenne az emberrel ebben a világban, ha nem számíthatna
családtagjaira?
A kínaiak szeretik az életet, élvezik minden élvezhető percét,
pedig a legtöbb kínai számára kevés az élvezhető perc az életben, de hát éppen
ezért, de hát pontosan ezért nem kell feleslegesen izgulni és feszültséget
kelteni, aggodalmaskodni, veszekedni, cívódni, haragudni és haragot tartani. A
kínaiak szeretnek beszélgetni, azt gondolják, hogy az idő eltöltésének egyik
legszerencsésebb módja a beszélgetés, és minden alkalmat meg is ragadnak a
beszélgetésre. Nemigen keresik az igazságot a sors által osztogatott kegyekben
és csapásokban, borzasztó, hogy milyen hideg van ma, mondom kínai szomszédomnak,
aki bólogat, de nem érti, hogy mi ebben
a borzasztó, hiszen télen hideg van, ettől tél a tél, nyáron
pedig meleg, ezért nyár a nyár, nyári szabadságomról visszatérve bosszúsan
állapítottam meg, hogy nem indul a lakópark garázsában elhelyezett autóm, és az
európai ember számára az autó a köldökzsinór, ami az élethez köti, csapzottan
és mérgesen háborgok a portásnak, aki felveszi a pultján álló számtalan
telefonkészülék egyikének kagylóját és hosszasan, időnként harsányan nevetve
társalog valakivel, mi az isten olyan szórakoztató, még az is lehet,
hogy rajtam nevetnek, az európai ember ilyenkor kiszolgáltatottnak és
nevetségesnek érzi magát, nyugodtan menjen haza, uram, tíz percen belül a
háza előtt lesz az autó, feleli mosolyogva, na hát erre kíváncsi leszek, az
európai ember szeret is csapzott és mérges is lenni, ha idegen környezetben nem
úgy mennek a dolgai, ahogyan szeretné, pedig idegen környezetben sokszor
csakugyan nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretnénk, ezek hülyének néznek
engem, háborgok Marinak, de öt percen belül a kocsi a ház előtt, a
garázsmester kesztyűben vezet, hogy ne maszatolja össze a kormányt, borravalót
természetesen nem fogad el, ahogyan Kínában senki, a harag legcsekélyebb jele
nélkül képesek sűrűn összezsúfolva élni, családjuk és szomszédaik jelenlétét és
hóbortjait annyi türelemmel, könnyedséggel tűrik, amivel más nem kelhet
versenyre, vidáman zsúfolódnak össze aprócska lakásokban vagy kunyhókban,
hiszen legalább van fedél a fejük felett, derűsen vesznek tudomást embertársaik
létezéséről, nem zavarja őket, ha kollégájuk egész álló nap dobol az ujjával
íróasztalán, vagy bömbölteti a rádióját, de azt sem veszik észre, ha másokat
hátráltatnak, autójukkal ügyesen elém furakszanak, majd hirtelen
csigalassúsággal folytatják útjukat, nem értik, ha ezért haragosan nézek rájuk,
csak mosolyognak, elfogadják az érzelmeket, meghajolnak előttük és tompítják
őket, így kerülik az összeütközést, sejtésem szerint érzékenyen reagálnak a
környezetük kibocsátotta láthatatlan jelzésekre, amelyek a személyes terükbe
való még elfogadható behatolást jelzik, kínai, amúgy igen művelt, világot
látott szomszédunkat illendőségből meghívtuk teára, de mintha nem hallották,
vagy nem értették volna, mit akarunk, mert nem tudták eldönteni, őszintén keressük-e
a társaságukat, vagy csak illendőségből, később már olyan szoros barátság
alakult ki közöttünk, hogy ha elutaztak, ránk bízták az aranyhalaikat, amelyek
szerencsét hoznak a ház lakóira, igen, a szerencse, ezzel Kínában nagyon sokat
foglalkoznak, de valószínűleg igazuk is van, sok mindenre van szükségünk az
életben, de szerencsére feltétlenül, nem bántja őket a zaj, sőt, mintha
igényelnék is, hogy örökös hangoskodás közepette éljenek, soha nem magányosak,
mert nincs hozzá elég hely, étteremben senkinek sem bántja a fülét az
eszeveszett rikácsolás, a gyerekek értelmetlen szaladgálása, a pincérek
mosolyogva nézik, ahogy lerántják magukkal az abroszt és a terítékeket, nem
baj, nem történt semmi, mondják olyan jelenetek láttán, amelyek után európai
étteremben a felszolgáló már régen kiparancsolta volna a vendéget, a végtelen
madzsongpartik közepette hatalmasakat csapkodnak és kurjongatnak, nyilván ezért
olyan a kínai zene, amilyen, a magas énekhangokat cintányérok, gongok,
hiénabél-húrozatú hegedűk és rottyantáshoz hasonló hangokat kibocsátó fúvós
hangszerek kísérik, a közönséget azonban ez sem köti le teljes mértékben,
beszélgetnek, telefonálgatnak, egymás hátát csapkodva vicceket mesélnek közben,
a kínaiak jókedvűek és lelkesek, szeretnek dolgozni, az utcaseprő szeret utcát
söpörni, a sofőr szeret vezetni, a pincérnő szívesen szolgál fel, a rendőr
jókedvűen ragasztja ki a büntetőcédulát a tilosban parkoló autóra, a
legeredetibb hamisítványokat áruló piaci nyakkendőkereskedő nem örül annak, ha
szótlanul haladok el mellette, mindenki szorgalmas, és a szorgalmat nem is
szégyellik, velünk szemben, az építkezésen reggel testgyakorlatokkal kezdődik a
munkanap, senki sem tiltakozik ez ellen és senki sem lázad, mindenkit hajt a
becsvágy, a munka, mindenki szeret dolgozni, ma már nem bűn gazdagnak lenni, de
nem szégyen a szegénység sem, a tévhitekkel ellentétben nagyon is fontos
számukra a nemiség, a férfiak tudják,
hogy külsőre nem vehetik fel a versenyt a vaskos amerikai macsókkal, ezért
cserébe állandóan potenciáljuk növelésével vannak elfoglalva, szívesen
fogyasztanak élő kígyóból kivágott epehólyagot vagy szárított lópéniszt,
nőideáljukat meghatározza a selymes bőr, a pillogó szem és a biggyedt ajak, a
kínaiak törődnek az egészségükkel, nem bánják, ha az évezredekkel ezelőtt
kitalált gyógyszereik büdösek, sőt, annál inkább meg vannak győződve arról,
hogy hatásosak, nem titkolják, hogy szeretnek enni, méghozzá menetrendszerűen,
ebéd fél tizenkettő és tizenkettő között, ami után a csendes emésztés
elősegítéséhez jólesik egy kis susi, azaz szunyóka, este fél hétkor
vacsora, ha pedig netán később megéheznek, még szó lehet egy kis éjféli
nassolásról, Csen barátom például rendszeresen ökörherét fogyaszt ilyenkor,
mert az biztosítja a nyugodt álmot, félbe kell harapni, ennyi az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése