Repüljön Air Indiával

Londoni külszolgálatunk alatt döntöttünk úgy, hogy a lányokat elvisszük New Yorkba. Csupán egyetlen kérésem volt: repüljünk a szívemhez gyerekkorom óta közel álló Air Indiával, amelyiknek naponta volt járata a brit fővárosból. Szerettem volna látni a gyönyörű, száriba öltözött légiutaskísérő hölgyeket,

beszívni az indiai konyha hamisítatlan illatát és csillogtatni pandzsabi kiejtésemet. Minden jól kezdődött, a Tanjore nevű 747-es már ott állt a Heathrow repülőtéren, beszálltunk, becsukódtak az ajtók, megcsodáltam a légiutaskísérőket, Namaskar, köszöntem nekik. Még készítettem egy fotót a Rolls-Royce hajtóművekről is.

Aztán a dolgok rosszabbra fordultak. A vezető légiutaskísérő,  Ram Ji, egy igazi pandzsabi kiejtéssel beszélő középkorú férfi közölte, hogy kisebb műszaki hiba miatt némi késéssel indulunk. Ismerve a hagyományos indiai ne-csináljunk-bajt-a-gondokból gondolkodásmódot, tudtam, hogy mit jelenthet a "némi késés". Két órai várakozás után megkerestem a kabinszemélyzet vezetőjét.

         -Ne aggódjon uram - mondta. - Never worry.

         További két órás várakozás után  újabb beszélgetés következett.

         -Ne aggódjon uram – mondta. – Ma este biztosan New Yorkban leszünk. A szavamat adom.

         És aztán   csakugyan elindultunk. New Yorkban a leszállásnál Ram Ji mosolyogva búcsúzott tőlünk a gép ajtajában.

         -Na látja. A szavamat adtam. 

         Bárhogy is történt. Megérte.